Térkép a csillagokhoz
Sok film készül arról, hogy
Hollywoodban mindenki agyament, arrogáns és így tovább. Az álomgyár sötét
oldaláról klasszikus (Alkony sugárút) és modern (Mulholland Drive) csodák is
születtek, de ennyire szélsőségesen még talán senki sem mutatta be ezt a
világot, mint David Cronenberg a legújabb filmjében.
A cselekmény két, később
összefonódó szálon játszódik. Az egyikben a fiatal Agatha Hollywoodba utazik,
hogy munkát szerezzen, de kiderül, hogy komolyabb kapcsolata van a várossal,
illetve néhány lakójával. A másik oldalon a visszatérésére készülő idősödő
sztárt, Havanát látjuk, aki mindent megtesz azért, hogy megkapja álmai
szerepét.
Cronenberg filmje, mint említettem
nagyon szélsőséges, de aki ismeri a rendezőt, tudja, hogy szeret
megbotránkoztatni. A Térkép a csillagokhoz azt meséli el, hogy az álomgyár
felemészt testileg, lelkileg egyaránt. Itt eltiprod az embert az előrejutásért,
de nem tudsz elbújni a saját belső démonjaidtól. A történet koherens és szépen
összefüggő egészt alkot, ami bár bizarr és roppant beteg, de mi mással is
lehetne szemléltetni Hollywood romlottságát, ha nem ezzel? Senki ne lepődjön
meg azon, ha egy 13 éves srácnak drogelvonóra kell járnia, vagy hősnőnk
örömtáncot jár, amiért riválisa gyermeke meghalt. Egy absztrakt rémálomhoz
tudnám hasonlítani Cronenberg művét, aminek nem a realitás a célja. Azt
hivatott bemutatni, hogy nem minden arany, ami fénylik. Igen, közhelyekről van
szó, de a 71 éves rendező annyira frissen, aktuálisan ragadja meg az egésznek a
mivoltát, hogy csak tapsolni tudok. A tőle megszokott nyomasztást, szexuális
túlfűtöttséget és egyéb stílusjegyeket már meg sem említem.
Julianne Moore sosem volt a
szívem csücske, de az elmúlt néhány évben komolyan mondom megszerettem ezt a
nőt. Elképesztően jól játszik most is, provokatív és hiteles. Mia Wasikowska
továbbra is rohadt ijesztő tud lenni, mindezt úgy, hogy közben megölelnénk,
annyira cuki. A többiek is rendben vannak, de a fent említett két hölgy viszi a
prímet.
Nem egyszerű, de összetett, jól
felépített groteszk szatíra a Térkép a csillagokhoz. Éjfekete humorával,
popkultúrális utalásaival megragadja a Hollywoodi lét lényegét és ad egy
korrekt gyomrost. Vannak hibái és a CGI-t is pocsékul használják (szerencsére
csak egy jelenetben, de az sajnos nagyon gyenge), de friss, nyomasztó marad
végig. Üdv a rémálomgyárban!
Összegzés:
Színészek: 10/8
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/7,5
Végítélet: 74%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése