2014. november 29., szombat

Az éhezők viadala: A kiválasztott 1. rész kritika



Az éhezők viadala: A kiválasztott 1. rész


A jelenleg futó legnagyobb „tinifranchise” újabb állomásához érkeztünk, ami ezúttal más mint az első két felvonás. Ez egyszerre jó és rossz is egyben. Mindenesetre a nagy finálé elkezdődött.


Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Katniss a lázadás arca lesz és elsősorban propaganda céljából használják, hogy biztassa az embereket. Ő persze harcolni akar, de a védelem fontosabb. Peeta közben a Kapitóliumban raboskodik és üzenetekkel próbálja meggyőzni Katnisst, hogy fejezzék be az ellenállást. 


Igen, ez tipikusan olyan, mint a vihar előtti csend. Mint egy sorozat kicsit lassabb epizódja. Felesleges kertelni, a cselekmény szinte eseménytelen, alig történik valami. A lázadók és a Kapitólium üzengetnek egymásnak és építik a stratégiát, próbálnak fogást találni a másik félen. Okkal lehet azt mondani, hogy ez unalmas, pedig nem az! Tény, hogy a tempó lassú és nincs semmiféle viadal, de a forradalom önmagában is képes izgalmas lenni. Nagyon tetszett például, hogy miként manipulálják az embereket és a felszín és a valóság mennyire különböznek. Plutarch karaktere zseniális, messze ő a film legjobb pontja. Élmény nézni, ahogy kvázi ő irányít mindent a háttérből és mesterien játszik mindenkivel. Katniss azonban egyszerűen idegesítő lett. Egy erős, határozott és bátor karakter volt, aki továbbra is magán hordozza ezeket a jegyeket, de annyira kis buta és befolyásolható lett, mint egy csitri. Valahogy azt éreztem, hogy elveszett az ereje és egy tipikus heroikus, de egysíkú főhős lett, akiben semmi érdekes nincs. 

A kiválasztott van, amiben jobb, van, amiben rosszabb az előző részeknél. Akcióból nagyon keveset kapunk, tényleges történés sem nagyon van és a már említett hősnő is csak egy báb, valami sokkal nagyobb dologban. Ettől függetlenül a feszültség végig ott vibrál a levegőben és maga a forradalom a főszereplő. Nincs felesleges romantikázás és a szerelmi háromszög is leredukálódott. Csak Katniss ne hisztizne folyton…


Jennifer Lawrence jó és a kisujjából kirázza a szerepet, de néha nekem kicsit sok volt és teátrális. A nagy nevek hozzák, amit kell, de Philip Seymour Hofman, ha a vásznon van, egyértelműen uralja azt.


A kiválasztott a lassú felvezetés, a parázs, amiből egy év múlva feltehetően óriási tűz születik. Vannak erényei és hibái, de a legnagyobb gond nem az eseménytelenséggel, hanem a főhőssel van. Remélhetőleg a zárásra visszatér az első részben látott önmagához és egy hasonlóan nagyszabású epilógussal gazdagodunk, mint mondjuk a Harry Potter esetében.

Összegzés:

Színészek: 10/7
Zene: 10/6,5
Kategórián belül: 10/6,5

Végítélet: 68%  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése