2014. november 26., szerda

Starry Eyes kritika



Starry Eyes


Azért idén eléggé összeszedte magát a horrorpiac. Persze láttunk hatalmas hulladékokat (Annabelle), de szuper filmekből sem volt hiány (The Babadook, Afflicted). Ráadásul egész kreatív próbálkozásokkal is találkozhattunk, amik valamilyen úton-módon, de kerülték a sablonokat. Ilyen a Starry Eyes is.
 

Sarah (Alex Essoe szuper) fiatal lány és színésznő szeretne lenni. Meghallgatásokra jár, mindent bevet és akármit megtenne a sikerért. Mentálisan kissé instabil és ha valami nem sikerül neki, megbünteti magát. Egy nap lehetősége adódik, hogy bekerüljön egy horrorfilmbe, de Sarah teste egyre furcsábban kezd el viselkedni. 


Alapjáraton a horror egy rétegműfaj, amire ugyebár nem mindenki vevő. A Stary Eyes azonban a zsáneren belül is egy elég elvont és beteg alkotás. Többféleképp lehet értelmezni és azon kevés horrorok közé tartozik, amiknek van mondanivalója. Ezzel arra akarok kilyukadni, hogy a film borzasztó kevés embernek fog tetszeni, nem könnyű végigülni, mégis megvan a varázsa, amit mindenkinek magának kell megtalálnia. Persze egyből leszarozni könnyebb, pedig vannak itt értékek nem is kevés. Konkrétan ennél nyomasztóbb és sötétebb alkotást már nagyon rég láttam. 

Kifejezetten kényelmetlen és rossz érzés nézni, de ezt a lehető legjobb értelemben kell venni. A másik erénye a többértelműsége. Egy misztikus slasherként is nézhetjük, de a Starry Eyes lényegében egyfajta groteszk és bizarr görbe tükröt mutat be, hogy egyesek mit meg nem tesznek azért, hogy híresek legyenek. Ez egy óriási fricska Hollywoodnak, ami nagyon tetszett, csak kicsit túlmisztifikálták az egészet. Maga a horror titulus is kicsit degradáló, ugyanis inkább látunk egy lélektani dráma és egy pszicho-horror keveréket. Persze a műfaji besorolás sem véletlen, de aki ezért nézi meg nagyon unatkozni fog. Csak a film utolsó harmadában történik a cselekményben erre utaló esemény, bár az tény, hogy akkor elég kemény. Ekkorra átváltunk egy igen vérgőzös és brutális slasherbe, ami nem spórol a vérrel és az erőszakkal. Egyéb gusztustalanságért sem kell a szomszédba menni, amikor Sarah teste elkezd változni, az konkrétan elég gyomorforgató. A befejezés rendben van, bár én egy hatásosabb zárást is el tudtam volna képzelni, mondjuk a cél elérésének következményével. 


Egy szó, mint száz, a Starry Eyes nem könnyű menet. Nem pörgős darab, kikezdi az idegeket, bővelkedik a furcsaságokban. Mégis megfogott, mert piszkosul nyomasztó, a szimbolikája ütős, mi több működik, a végére pedig egy olyan vérfürdőt kapunk, hogy csak néztem. Nem biztos, hogy sok embernek ajánlanám, de így kell egyedit alkotni ebben a műfajban!

Összegzés:

Színészek: 10/6,5
Zene: 10/8,5
Kategórián belül: 10/7

Végítélet: 68%  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése