2013. szeptember 7., szombat

Top 10: Sírós, könnyfakasztó filmek



Top 10 Sírós film



 Aki azt mondja, hogy soha nem sírt még filmen, az vagy nem nézett eleget, vagy nincsenek érzelmei, vagy hazudik. Én nem tagadom volt jó pár alkalom, hogy eltört a mécses, íme a 10 legemlékezetesebb!





10: Plasztik szerelem (Lars and the real girl) 2007
Gondolom Goslingtól mindenki a Szerelmünk lapjait várná egy ilyen listára, de a bizarr, mégis sokkal hihetőbb Plasztik szerelem, jóval közelebb áll a szívemhez. Tündéri alkotás ez, zseniális és imádnivaló karakterekkel, akikben annyi a segítőkészség, hogy elhisszük, nem is olyan rossz hely ez a világ. Gosling zseniális, a temetési jelenetet pedig soha nem bírom ki könnyek nélkül.






9: Életrevalók (Intouchables) 2011
A 2011-es év francia sikerfilmjét remélem mindenki látta! Egy sokszor látott sztorit úgy vászonra vinni, hogy ne legyen elcsépelt, sőt pazar humorú dráma kerekedjen belőle, már önmagában is bravúr. Az Életrevalók azonban ennél is többet ad. Igazi érzelmeket, rengeteg nevetést és egy giccsmentes zárást, amiben mosollyal az arcunkon csorognak a könnyek.





8: Millió dolláros bébi (Million dollar baby) 2004
Clint Eastwood művei közül ez és a Gran Torino közt vacilláltam, és holott ez utóbbit jobban szeretem,  végül mégis a Millió dolláros bébi mellett döntöttem. Azon egyszerű oknál fogva, mert pokoli kényes témákat feszeget a film, gondolkodóba ejt, és úgy ríkat meg, hogy észre sem veszed.






7: A messzi dél vadjai (Beasts of the Southern Wild) 2012
A furcsa szimbolikájú mozira nem volt könnyű ráhangolódni, de ha elkap a hangulata, képtelenség a hatása alól szabadulni. Energikus, tanulságok alkotás ez, egy imádnivaló kislánnyal a főszerepben, aki olyan lélekemlő áhítattal és ártatlansággal vesz le a lábadról, hogy követnéd akár a világ végére is. Minden idők egyik legszebb filmje!





6: Az oroszlánkirály (The Lion King) 1994
Anno 6 évesen egy hatalmas trauma volt a film, de imádtam. Mufasa halála azonban annyira beleégett az agyamba, hogy mind a mai napig lehetetlen kibírni bömbölés nélkül. Ezzel pedig azt hiszem, egy konkrét generáció van így!








5: Nagy hal (Big Fish) 2003
Elképesztően fantáziadús mese, Tim Burton fénykorából. Hihetetlenül stílusos, szórakoztató és a nézőt is remekül bevonja a játékba, a kétségek közt vergődő Will szerepeltetésével. A zseniális zárásnál pedig kétségtelenül el fog törni a mécses, azoknál, akik partnerek voltak ebben a csodás utazásban.






4: Cinema Paradiso (1988)
Annak ellenére éri el a célját, hogy egy kicsivel hosszabb a kelleténél. Tökéletesen kitalált műről van szó, ami megtanít a mozi szeretetére és teljesen hiteles emberi sorsokat tár elénk. Amikor pedig Toto megnézi az Alfredotól kapott filmet… az kérem minden idők egyik legcsodásabb mozis pillanata!







3: Állj Mellém! (Stand by Me) 1986
Az egy dolog, hogy ez minden idők legjobb gyerekfilmje. Az egy másik dolog, hogy páratlanul mutatja be az igazi fiatalkori barátság mibenlétét. Az pedig szintén szilárd tény, hogy záróképek beégnek az ember retinájába, az utolsó monológ szíven döf, és amikor megszólal a Stand by Me, akkor bennünk is meghal valami. Mestermű!





2: Az elefántember (The Elephant Man) 1980
David Lynch két olyan filmet készített, amik fogyaszthatók egy kommersz filmes számára is. Az elefántember és a Straight Story az a két film. Ez utóbbi éppen, hogy lemaradt a listáról, John Merrick története azonban kőkeményen dobogós! Az elefántembernél kevés film szemlélteti jobban az emberi faj szélsőségeit. Az egyik pillanatban keblünkre ölelnénk a világot, a másikban pedig lángba borítanánk. Az viszont tény, hogy amikor Merrick lefekszik és felhangzik az azóta rommá használt Adagio for Strings, akkor mi is békére lelünk. 





1: Halálsoron (The Green Mile) 1999
Vicces, hogy a horror mestere, Stephen King művei közül, az első 3-ból 2 helyet birtokol egy ilyen listán. Pedig ez a helyzet. A Halálsoron a maga bő 3 órájával egy cseppet sem unalmas, sőt szórakoztató, változatos és sokszínű. A zseniális karakterek még szerethetőbbé és érzelmesebbé teszik Frank Darabont alkotását, amit végigkísér a tragédia, de mégsem úgy gondolunk rá, mint egy lehangoló mozira. Mindenesetre győzelme nálam vitathatatlan, pláne azután a szívszaggató kivégzési jelenet után.


2 megjegyzés:

  1. Nálam két alkalommal fordult elő ilyesmi, abból az egyik a Halálsoron, a másik pedig a Hachi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Hachit én nem voltam hajlandó megnézni. Könnyen lehet, hogy listás lenne, de képtelen voltam rávenni magam.

      Törlés