2014. október 18., szombat

Távozz tőlem Sátán kritika



Távozz tőlem, Sátán!


Scott Derrickson nálam a Sinisterrel bizonyított. Ott egy olyan atmoszférát sikerült teremtenie, amit csak nagyon kevés horrorban láttam. Pedig az a film sem újított műfajt, egyszerűen csak hozta a zsáner alapjait, de azokat nagyon jól. Új filmje majdnem képes volt ugyanerre a bravúrra.


Sarchie őrmestert, egy különleges esethez hívják. Egy anya bedobta a saját kisgyermekét az egyik állatkerti verembe és furcsán viselkedik. A szálak három leszerelt iraki katonához vezetnek, akik különös jeleket vésnek a falakra. Ennek azért van jelentősége, mert a jelek egy démont idéztek meg. Sarchie egy pappal kiegészülve próbálja meg felvenni a versenyt a gonosszal.


A film remekül indul, szinte nincs is felvezetés. Egyből belevágunk, nyomozás, nyomasztó folyamatos sötétség kíséri a képsorokat. A kezdetben szkeptikus őrmester pedig kénytelen megbékélni a gondolattal, hogy bizony spirituális dologgal állunk szemben. Eközben a családjával is foglalkoznia kell, de ő a munkájába temetkezik. A cselekmény többnyire sablonokból épül fel, a családi szál, a szkepticizmus és a többi bevett állomás megszokottak a zsánerben, de Derrickson most is olyan atmoszférát kreál, ami elegendő muníciót biztosít arra, hogy élvezzük a filmet. Arról nem is beszélve, hogy feszültség sokszor tapintható és a szép számmal sorjázó jumpscare-ek, rendre ránk fogják hozni a frászt. Aztán az utolsó harmadban valami megtörik, elveszik a misztikum és már nem annyira érdekes, amit látunk. Átváltunk átlagosba, jön az ördögűzés (ami azért elég hatásos lett), jellemfejlődés és vége. Ha már majdnem két órás a film, elvárnék egy kicsit súlyosabb befejezést, mert ennek így se füle-se farka nem volt. Sarchie családi szála is csak egy kis időhúzásra és hatásvadászatra volt jó, mert egyáltalán nem volt olyan aprólékosan kibontva, mint amekkora szerepet szántak neki. Ettől függetlenül azért sikerül végig fenn tartani a figyelmet, csak kár érte, hogy a végére a szépen lángoló tűz lassacskán kialudt. 


Eric Bana korrekt, Édgar Ramírez jó a cseppet sem szent pap szerepében, de nekem Sean Harris alakítása jött be a legjobban. Legtöbbször csak gonoszul néz, de van benne valami fenyegető, ami miatt tényleg félelmetessé tud válni a faszi. 


Kevés manapság a jó horror és a Távozz tőlem, Sátán sem fog tartozni a műfaj krémjébe. Mégis azt kell mondjam, hogy a hibái ellenére is valamelyest kilóg az átlagból, mert remek hangulata van és bizony képes ijesztő lenni nem is kevésszer. Nem kell tőle csodát várni, de egyszeri megtisztulásnak jó volt.

Összegzés:

Színészek: 10/7
Zene: 10/6,5
Kategórián belül: 10/6,5

Végítélet: 65%   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése