A holnap határa
Tom Cruise soha nem volt a szívem
csücske, de továbbra is ő a filmsztár egyik szinonimája. Voltak ballépései, de
tavaly a Feledés, három éve pedig Mission Impossible 4 is szuper mozik voltak.
A holnap határa pedig bár nem kapott akkora reklámot, mint egy Transformers
vagy Pókember, de minőségben nem marad el tőlük, sőt!
Bolygónkat egy Mimic nevű faj
támadja meg, s a Föld vesztésre áll. Cage őrnagy egyszerű médiamunkás, képzetlen
harcos, ám csakhamar a harcmezőn találja magát, ahol is rögtön feldobja a
talpát. A túlvilág helyett azonban átéli az utolsó napját. Újra és újra! Lassan
rájön, hogy mindez összefüggésben van az idegenekkel és a híres acélamazonnal
is fel kell vennie a kapcsolatot.
A holnap határa alapszituációja
egyáltalán nem egyedi, leginkább a Forráskód és a Csillagközi invázió elegyét
kapjuk. Olcsó másolatról azonban szó nincs! Cage karaktere folyamatosan
változik, fejlődik, a partnere Rita kezdetben a mentor, később a megmentendő nő
szerepét tölti be, szerencsére manírok nélkül. Szintén óriási pozitívum, hogy
az idő és a döntések súlya tökéletesen átélhető. Néha egy-egy nap mindössze egy
képkockára jelenik meg, mégis érezzük, hogy Cage már milliószor megélte ezeket
a pillanatokat. Mégsem hatnak repetitívnek, vagy unalmasnak, hiszen tudjuk mi a
tét, a nyomás pedig hatalmas. A napok újra átélése pedig kifejezetten
változatos lett. Hol drámai, hol komikus formában látjuk őket viszont, egy elem
azonban mindig közös: a film elképesztő tempód diktál. Végig brutális
sebességgel pörög, dugig van akciókkal, s bár a látvány „csak” az elvárt
szintet hozza, így sincs okunk panaszra. Az egyetlen negatívum az eredetiség
hiánya, ami leginkább a zárásnál ütközik ki. Örültem volna, egy kicsivel
csavarosabb végkifejletnek, de ettől függetlenül A holnap határa egy
tökéletesen szórakoztató popcornmozi.
Tom Cruise-t nem fikázom többet,
hozza a kötelezőt és nem is rosszul, Emily Blunt viszont néha annyira bárgyú
fejjel tud nézni, hogy az botrány. Ettől függetlenül szeretjük a csajt. Brendan
Gleeson keménykedik, Bill Paxtont jó volt látni, a többiek pedig a kötelező
mellékszerepekben pompáznak.
Felesleges több szót pazarolni A
holnap határára, és nem azért mert rossz. Azért, mert önmagáért beszél. Nem fog
újat mutatni, nincsenek benne csavarok, a sztori mégis ötletes és remekül
felépített. A cselekmény kerüli a felesleges romantikát és nem igazán ül le,
ellenben az akció és a megoldás keresése végig uralja a filmet. Eddig az év
toronymagasan legkellemesebb meglepetése, nyomás a moziba, mert ez a film marha
jó!
Összegzés:
Színészek: 10/7
Zene: 10/7,5
Kategórián belül: 10/8,5
Végítélet: 80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése