Snowpiercer kritika

Snowpiercer

Bong Joon-ho neve leginkább az ázsiai filmek kedvelőinek lehet ismerős. A koreai rendező legnépszerűbb műve egyértelműen A gazdatest, de kár lenne elmenni a zseniális A halál jele és a Madeo mellett. Ez a fiatalember tud valamit, ezt pedig első angol nyelvű filmjével is bizonyította, ahol rögtön ítéletet mondott az emberi faj felett!

2014-ben az emberiség küzd a globális felmelegedés ellen és egy olyan anyaggal permetezik le a komplett bolygót, aminek hatására lehűl a hőmérséklet. Ez azonban drasztikus állapotokhoz vezet, aminek következtében a természet kvázi felmondja a szolgálatot és beköszönt egy új jégkorszak. Az emberiség java kihal, maroknyi túlélőink egy örökmozgó vonaton találnak menedéket, melyet egy Wilford nevű ember álmodott meg. A szerelvény vagonokra különül, melyet gazdagokra és szegényekre osztanak fel. A mocsokban és éhínségben sínylődők azonban változást akarnak ezért lázadást szítanak!

A Snowpiercer úgy indul, ahogy a legtöbb poszt-apokaliptikus vagy utópisztikus mű. Az elnyomottak sorsát követjük az igazságtalanság univerzumában, de Bong nagyon hamar biztosít minket, hogy ezen a vonaton egy igazi őrült utazásnak leszünk tanúi! A film világáról annyit tudunk meg amennyit kell, a túlélés törvénye érvényesül, mi pedig szeretnénk, ha szerencsétlen csóró utazóknak is kijusson a jóból. A lázadás kitör és kezdetét veszi harc. 

Ahogy haladunk előre a vagonokban úgy ad egyre komplexebb képet a Snowpiercer arról, hogy milyen utópiát épített fel Wilfred. Itt meg kell jegyeznem a kapcsolatot a film és a Bioshock című számítógépes játék között. Ott egy Andrew Ryan nevű fazon épített egy víz alatti várost, elzárva magát és kis társadalmát a romlott külvilágtól. Wilfred vonata pedig kísértetiesen hasonlít az ott látottakra, ez azonban nem hat másolásnak, sőt inkább hatalmasat dob az összképen. Hangulatában megvan az a groteszk, mégis reális alap, ami végtelenül különlegessé teszi. Az állomások iszonyú változatosak és kreatívak. A legzseniálisabb (és legbetegebb) egyértelműen a diákok vagonja, ahol az agymosott apróságok ódákat zengnek az imádott mozdonyvezetőről!

Karaktereink kezdetben kissé felszínesnek hathatnak, idővel azonban mindenkiről lehull a lepel és megismerjük igazi mivoltukat. Ki kell emelnem, hogy a Snowpiercer bár nem mindig választja a leglogikusabb utat és a szereplők egyes döntései erősen megkérdőjelezhetők, még sincsenek felesleges tiszteletkörök és tabuk. Fő karaktereket nyírnak ki gondolkodás és mindennemű hősködés nélkül, amit a hollywoodi filmek legjava meg sem mer lépni. Ez a fajta merészség viszont piszok jól áll Bong művének. A zárás aztán hoz egy megkérdőjelezhető, de törvényszerű fordulatot, aminek következtében az emberiség sorsa már nem a saját kezében van. Bong pedig ehhez is elég tökös volt!

Chris Evans, Tilda Swinton, Jamie Bell, John Hurt, Octavia Spencer, Ed Harris. Emelem a kalapom előttük, hiszen egy olyan kockázatos kísérleti filmhez adták a nevüket, melyről tudták, hogy nem lesz nagy siker az államokban. Mindazonáltal kiválóan is alakítanak, főleg Swinton, de tőle ezt már megszokhattuk!    

A Snowpiercer nem tökéletes, vannak hibái, olykor nehéz komolyan venni még a témája ellenére is, de ezek a gikszerek nem rontanak annyit az összképen, hogy a film ne legyen élvezetes. A látvány nem szép, de nekem kimondottan tetszett a rajzfilmes képi világ! A két órás játékidő ellenére a cselekmény pörög, itt-ott leül, de végig fenntartja a figyelmet. Bong tökössége és egyedi látásmódja pedig akkora pluszt ad ennek a groteszk vonatútnak, hogy annak is ki kell próbálnia, aki ódzkodik a tömegközlekedéstől!

Összegzés:

Színészek: 10/8

Zene: 10/7

Kategórián belül: 10/8

Végítélet: 78%