Mielőtt meghaltam
A Mielőtt meghaltamra nyugodtan
rá lehet sütni az Oscarra gyúrt jelzőt. Hiszen minden megvan benne, ami kell
ahhoz, hogy egy film díj várományos legyen. Lefogyott, átalakult színészek,
mély tartalom, emberi dráma, igazság alapú sztori. Ez sokakat egyből
elriaszthat, de ettől függetlenül tény, hogy a Mielőtt meghaltam nagyon össze
van rakva!
Ron igazi dallasi bunkó cowboy.
Rasszista, homofób drogos, aki az ideje nagy részét nők hajkurászásával és bikarodeó nézésével tölti. Egy nap megtudja, hogy AIDS-es. Felírnak neki egy
gyógyszert, ám az nem hat, így hősünk a saját kezébe veszi a dolgokat. A világ
minden tájáról elkezdi átcsempészni a gyógyszereket Amerikába, és beindít egy
üzletet, amivel másokon és saját magán is tud segíteni.
Az igazi texasi hangulat már a
felvezető képsorokból lejön. A mocskos szájú tahótól, tipikus tájszólással
beszélő helyiektől ez az atmoszféra pedig csak erősödik, így a film sikerének
alapja megvan. Egyből magába szív ez a züllött életstílus, nagyon könnyen segít
ráhangolódni az elkövetkezendő szűk két órára. Megismerjük Ront, aki nem épp
egy jótét lélek, de a film remekül szemlélteti, hogy a szükség mekkora úr és
mekkora változtatásokra képes rávenni az embert. Mert Ron bizony változik!
Ugyanaz a vidéki suttyó marad, de felébred benne az empátia, kevésbé
előítéletes és a túlélésért nem fél kompromisszumokat kötni. Az ironikus az
egészben, hogy ebben a segítségére egy transzvesztita, Rayon lesz, aki a
stílusával és kendőzetlenségével nagy hatást gyakorol, nemcsak a főhősre, de a
nézőre is.
Kezdetben az egész csak üzlet Ronnak is, a film második felében
azonban hősünk már szent küldetésként tekint arra, hogy felhívja a figyelmet,
hogy az egész gyógyszeripar egy korrupt és pénzéhes rendszer, akik nem az
eredményességre, hanem a profitra hajtanak. A Mielőtt meghaltamnak pedig ez a
legnagyobb ereje. Nemcsak egy remek emberi drámát mutat be, hanem egy egész
szisztémának mutat fricskát, s mindezt remekül teszi. Olyan mélyen nem megy
bele a gyógyszeripar gyengeségeibe, mint mondjuk anno a Bennfentes a
dohánygyárakkal, de ez is bőven elég arra, hogy felnyissanak néhány csukott
szemet.
A cselekmény lassú, de tartalmas,
sőt változatos. A maga módján poénokkal is találkozunk, a szerelmi szál annyira
kezdetleges, hogy nem is lehet annak nevezni (ami kifejezetten jó dolog), a
dráma pedig nyomaszt és lehangol, ahogy azt el is várjuk egy ilyen kaliberű
filmnél.
Matthew McConaughey karrier
újraélesztéséről áradoztam már milliószor, ez pedig ebben a filmben csúcsosodik
ki. Ő az egyetlen, akinek elnézném, hogy ellopja az Oscart DiCaprio elől és
csak halkan jegyzem meg, hogy meg is érdemelné. Jared Leto egy ripacs, mint
mindig, annyi a különbség, hogy itt piszok jól áll neki! Ezen kívül nem csak
illegeti magát, hanem színészileg is kihozza a maximumot ebből a remek szerepből. Jennifer Garnert szintén
nem csípem, de itt ő is kimondottan kedvelhető volt.
Summázva hiába lehet millió
kilométerről kiszúrni, hogy ez egy Oscar gyanús alkotás, ez mégsem véletlen. A
téma, a kivitelezés, a színészi játék és a remek atmoszféra egy annyira jó
drámai elegyet alkotnak, amik következtében el kell ismernem, hogy bizony így
kell belépőt váltani a nagyok közé. Ron Woodroof története pedig van annyira
érdekes és magával ragadó, hogy ezt meg is érdemelje.
Összegzés:
Színészek: 10/9
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/8
Végítélet: 80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése