Amerikai botrány
David O. Russel a 2004-es Multik
haza című filmje után 6 évig nem készített filmet, hogy aztán 2010-ben
visszatérjen A harcossal. Azóta minden filmje Oscar esélyes és a rendező
folyamatosan szállítja a különleges alkotásokat. Ez alól az Amerikai botrány
sem kivétel.
Irving és Sidney egy párt
alkotnak, és nem éppen legális eszközökkel keresik a kenyerüket. Konkrétan csalókról
van szó, akik „kölcsönt” adnak a rászorulóknak, a megfelelő tiszteletdíjért. A
kölcsön azonban soha nem érkezik meg, hőseink viszont felmarkolják a gázsit.
Egy nap azonban lebuknak és kénytelenek az FBI-jal dolgozni, hogy korrupt
politikusokat és képviselőket buktassanak le. A játékba aztán bekapcsolódik a
maffia és Irving felesége is felrúgja a számításokat.
Rögtön az elején ki kell emelnem,
hogy Russel ismét nem az egyediséggel vett le a lábamról. A Fighter egy
boxdráma volt, a Napos oldal egy romantikus komédia, mégis működtek! Mitől? Nos
attól, hogy Russel szenzációs karaktereket ír és a cselekményt úgy tudja
feldobni, hogy észre se vesszük, hogy mi ezt már láttuk, hanem remekül
szórakozunk! Ez a helyzet áll fenn itt is! Az Amerikai botrány a szélhámosságról
szól, tudjuk, hogy minket is átvernek, a cselekmény trükkös, de ismerjük az
alaptézist. Pont ezért nem is lepődünk meg kis túlzással semmin, mégsem húzzuk
a szánkat, hogy ez egy szimpla sablonsztori, mert nem az! Russel remekül keveri
a kártyákat és használja a drámát, a humort, mindemellett felépít egy abszolút
különleges és cseppet sem mesterkélt szerelmi sokszöget. Ez önmagában
természetesen még semmit sem ér, ha nincsenek meg a megfelelő karakterek, de a
szereplők most is zseniálisak. Irving egy zseni a maga módján, Sid szintén
piszok okos és rendkívül manipulatív személyiség. Az FBI-os Richie-t sem
ejtették a fejére, de tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy csak egy báb. A
legkülönlegesebb mégis a totál zakkant és öntörvényű Rosalyn, Irving felesége.
Azt hiszi mindenkinél okosabb, mégis elképesztően nagy marhaságokba keveredik,
illetve keveri a családját is. Ők pedig csak a főszereplők, de a legapróbb
mellékalakig, mindenkiben van annyira potenciál, hogy emlékezzünk rájuk egy-egy
beszólás vagy cselekedet miatt. A több, mint két órás játékidő egyáltalán nem
untatott, végig feszülten figyeltem, hova fog kilyukadni az akció? A megoldás
persze sokkal egyszerűbb és trükkösebb a vártnál, kicsit túlságosan is
hollywoodi, bár kétségtelenül jól áll neki, mégis egy kis merészséget
hiányoltam a zárásból.
Christian Bale ezúttal nem
fogyott, hanem felszedett pár kilót, mindemellett a játéka is a szokásos
színvonalon mozog! Bradley Cooper szintén remek, főleg a dühkitörésein lehet
jókat derülni. Jeremy Renner is pazar, a kissé álszent polgármester szerepében,
de az a nagy helyzet, hogy a csajok lejátsszák őket! Amy Adams és Jennifer
Lawrence zseniálisak! Mindketten lubickolnak a szerepben, Adams a józanabb,
Lawrence-nek pedig ismét jól áll egy ilyen lökött szerep.
Russel megint nem váltotta meg a
világot, nem újított műfajt, „csak” készített egy olyan stílusgyakorlatot,
amivel eléri, hogy remekül szórakozzunk. Erről gondoskodik a változatos
cselekmény, a remekül megírt karakterek és a műfajkeveredés, ami még
sokszínűbbé teszi az Amerikai botrányt. Így kell igényes, minőségi munkával
előrukkolni évről-évre, Russel pedig újfent megmutatta Hollywoodnak és a
közönségnek, hogy mennyit számítanak a részletek. Kötelező mindenkinek, aki
okos szórakozásra vágyik!
Összegzés:
Színészek: 10/9
Zene: 10/8
Kategórián belül: 10/8
Végítélet: 80%
Sajnos én nagyon unatkoztam, ha nem moziban nézem, a felénél kikapcsolom... Sajnos a a végkifejlet, vagyis a csavar, a megoldás sem tetszett, nagyon kis gyenge lett. Bár ezt lehet azért érzem így, mert megszoktam a Hustle minőséget, ha csalókról van szó.
VálaszTörlés