Amerikai botrány (American Hustle) kritika

Amerikai botrány

David O. Russel a 2004-es Multik haza című filmje után 6 évig nem készített filmet, hogy aztán 2010-ben visszatérjen A harcossal. Azóta minden filmje Oscar esélyes és a rendező folyamatosan szállítja a különleges alkotásokat. Ez alól az Amerikai botrány sem kivétel. 

Irving és Sidney egy párt alkotnak, és nem éppen legális eszközökkel keresik a kenyerüket. Konkrétan csalókról van szó, akik „kölcsönt” adnak a rászorulóknak, a megfelelő tiszteletdíjért. A kölcsön azonban soha nem érkezik meg, hőseink viszont felmarkolják a gázsit. Egy nap azonban lebuknak és kénytelenek az FBI-jal dolgozni, hogy korrupt politikusokat és képviselőket buktassanak le. A játékba aztán bekapcsolódik a maffia és Irving felesége is felrúgja a számításokat. 

Rögtön az elején ki kell emelnem, hogy Russel ismét nem az egyediséggel vett le a lábamról. A Fighter egy boxdráma volt, a Napos oldal egy romantikus komédia, mégis működtek! Mitől? Nos attól, hogy Russel szenzációs karaktereket ír és a cselekményt úgy tudja feldobni, hogy észre se vesszük, hogy mi ezt már láttuk, hanem remekül szórakozunk! Ez a helyzet áll fenn itt is! Az Amerikai botrány a szélhámosságról szól, tudjuk, hogy minket is átvernek, a cselekmény trükkös, de ismerjük az alaptézist. Pont ezért nem is lepődünk meg kis túlzással semmin, mégsem húzzuk a szánkat, hogy ez egy szimpla sablonsztori, mert nem az! Russel remekül keveri a kártyákat és használja a drámát, a humort, mindemellett felépít egy abszolút különleges és cseppet sem mesterkélt szerelmi sokszöget. Ez önmagában természetesen még semmit sem ér, ha nincsenek meg a megfelelő karakterek, de a szereplők most is zseniálisak. Irving egy zseni a maga módján, Sid szintén piszok okos és rendkívül manipulatív személyiség. Az FBI-os Richie-t sem ejtették a fejére, de tökéletesen tisztában vagyunk vele, hogy csak egy báb. A legkülönlegesebb mégis a totál zakkant és öntörvényű Rosalyn, Irving felesége. Azt hiszi mindenkinél okosabb, mégis elképesztően nagy marhaságokba keveredik, illetve keveri a családját is. Ők pedig csak a főszereplők, de a legapróbb mellékalakig, mindenkiben van annyira potenciál, hogy emlékezzünk rájuk egy-egy beszólás vagy cselekedet miatt. A több, mint két órás játékidő egyáltalán nem untatott, végig feszülten figyeltem, hova fog kilyukadni az akció? A megoldás persze sokkal egyszerűbb és trükkösebb a vártnál, kicsit túlságosan is hollywoodi, bár kétségtelenül jól áll neki, mégis egy kis merészséget hiányoltam a zárásból.

Christian Bale ezúttal nem fogyott, hanem felszedett pár kilót, mindemellett a játéka is a szokásos színvonalon mozog! Bradley Cooper szintén remek, főleg a dühkitörésein lehet jókat derülni. Jeremy Renner is pazar, a kissé álszent polgármester szerepében, de az a nagy helyzet, hogy a csajok lejátsszák őket! Amy Adams és Jennifer Lawrence zseniálisak! Mindketten lubickolnak a szerepben, Adams a józanabb, Lawrence-nek pedig ismét jól áll egy ilyen lökött szerep.

Russel megint nem váltotta meg a világot, nem újított műfajt, „csak” készített egy olyan stílusgyakorlatot, amivel eléri, hogy remekül szórakozzunk. Erről gondoskodik a változatos cselekmény, a remekül megírt karakterek és a műfajkeveredés, ami még sokszínűbbé teszi az Amerikai botrányt. Így kell igényes, minőségi munkával előrukkolni évről-évre, Russel pedig újfent megmutatta Hollywoodnak és a közönségnek, hogy mennyit számítanak a részletek. Kötelező mindenkinek, aki okos szórakozásra vágyik!

Összegzés:

Színészek: 10/9

Zene: 10/8

Kategórián belül: 10/8

Végítélet: 80%