Mellékhatások
Steven Soderbergh állítólag
felhagy a filmezéssel, legalábbis a mozivászonra már nem akar több mozgóképet
gyártani. Kár, pedig szépen belelendült a jó Steve, az elmúlt öt évben kilenc
(!) filmet rendezett, ráadásul ezek többnyire nem is sikerültek rosszul. A
Mellékhatások pláne!
Emily szuicid hajlamú,
depressziós fiatal lány, akinek a férje most szabadul a börtönből. A lány
próbálkozik jobb életet élni, de képtelen rá és többször öngyilkossági kísérletet
tesz. Elmegy egy pszichiáterhez, Dr Banks-hez, aki felír neki egy
antidepresszánst. A gyógyszer beválik, ám Emily alvajáró lesz tőle. Egy alvó
„séta” alkalmával pedig megöli a férjét. A kérdés adott: ki a felelős? A
gyógyszert felíró orvos vagy a lány?
A Mellékhatások okos thriller.
Lassan építkezik, de egyáltalán nem unalmas, aprólékos műgonddal építi fel az
alaptézist, hogy aztán elhitesse velünk, hogy egy standard krimit látunk. Aztán
az események drasztikus fordulatot vesznek, és ahogy haladunk előre a
cselekményben, úgy fordul meg a fejünkben egyre többször, hogy „mi a f*** van
most”! Nincsenek álleejtő csavarok, pont olyan erőteljes fordulatokat kapunk,
amiket megkíván a történet, és amik segítenek a szálak kibogozásában.
Soderbergh szereplői rendkívül
karakterisztikusak és remekül dobják fel a cselekményt. Kiváló húzás volt, hogy
a film első felében egyértelműen Emily a főszereplő, alig észrevehető módon
azonban átveszi tőle a stafétabotot a széteső életű orvos, Banks. Apropó,
szintén kiválóan prezentálja a film, milyen is az, amikor valakinek
egyik pillanatról a másikra szétesik az élete. Az egyetlen problémám a film
legvége. Az első része még érthető, a zárás azonban egyrészt kissé logikátlan,
másfelől túl egyszerű. Nem igaz, hogy Soderbergh nincs annyira tökös, hogy egy
merészebb és ütősebb epilógust eszközöljön!
Jude Law kiválóan teljesít,
tökéletesen megbirkózik a karakterével. Rooney Mara már régóta nagy kedvenc,
nem az a klasszikus szépség, de oda vagyok érte. Megint olyan tekintetekkel és
mimikával játszik, hogy az ember nem győz hüledezni. Ja és köszönjük szépen
ismét a bájaid felfedését kedves Rooney! Channing Tatum nem sok vizet zavar,
Catherine Zeta-Jonest pedig úgy utálom, ahogy van, ellenben itt kifejezetten
merészet alakított.
A Mellékhatások összességében egy
kreatív és érdekes alkotás, ami sok dologgal foglalkozik úgy, hogy közben
értelme is van. Kellően karakteres, a cselekményt feldobják a fordulatok és
bőven hagy időt a nézőnek összeesküvés-elméleteket gyártani. Egyedül a végével
nem voltam kibékülve, de annyi baj legyen, így is egy ritka jól összerakott
krimi/thrillert kaptunk!
Összegzés:
Színészek: 10/8
Zene: 10/6,5
Kategórián belül: 10/7,5
Végítélet: 72%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése