Zero Dark Thirty – A bin Láden hajsza kritika

Zero Dark Thirty – A bin Láden hajsza

Kathryn Bigelow úgy döntött komolyan ráfekszik a modern háborús témára. A Bombák földjén nyert is kapásból 6 Oscart, ám a filmet sokan nem szerették, nekem speciel nagyon bejött. Feszült és őszinte volt, remekül szemléltette, hogy a háború is kőkemény függőséget okoz. A ZDT Osama bin Laden elfogásáról szól, de ezúttal sem egy klasszikus értelemben vett háborús sztorit kapunk.

A középpontban Maya, a CIA egyik elemzője áll, őt küldik ki segíteni a Pakisztánban állomásozó ügynökséghez. Rengeteg megpróbáltatáson megy keresztül, az ügy megszállottjává válik, de tántoríthatatlan. A cselekmény nagyjából tíz évet ölel fel.

Ha röviden kellene összefoglalnom Bigelow filmjét, akkor a visszafogott és a bivalyerős szavakat használnám. Prológusnak nem a százszor látott felvételeket látjuk szeptember 11-ről, hanem csak bámuljunk a fekete képernyőt és néhány akkor rögzített telefonhívást/beszélgetést hallunk. Ez a visszafogottság pedig rányomja bélyegét az összképre is. Sokan kifogásolták a filmben látható kínzások bemutatását. Mire fel? Azt hiszik négyfogásos lakomával és ingyen mozijeggyel vallatták a terroristákat? Azt hiszik Amerika mindig tiszta eszközökkel játszik? Persze, hogy nem, Bigelow viszont van annyira kemény, hogy megmutassa milyen is lehet a terror elleni küzdelem valójában.

Maya karaktere szintén kőkemény! Gyönyörűen észrevehető rajta a változás, ahogy viszonyul a kínzásokhoz kezdetben és néhány hónappal, évvel később. Ahogy rögeszméjévé válik bin Laden utáni hajsza, ahogy minden követ megmozgat a siker érdekében, kiállva az igazáért. Ezen a téren pedig rokonkapcsolat állítható fel a ZDT és a Bombák földjén közt. Mindkét film főhősére drogként hat a háború, kőkemény függőséget okozva. Ez leginkább a végtelenül sokatmondó zárójelenetben vehető észre.

Ha a film történelmi részébe ássuk bele magunkat, szintén azt vesszük észre, hogy aprólékosan ki van dolgozva minden egyes részlet. A fő szál természetesen a CIA elemzőinek munkáját mutatja be, de ahogy haladunk előre az időben, úgy kapjuk az olyan valós eseményeket kézhez, mint a 2005-ös londoni merényletek vagy a 2009-es robbantások, amikor CIA ügynökök haltak meg. Aztán elérkezik 2011 májusa, a Zero Dark Thirty akció. A szisztéma itt sem változik, a jó fél órás jelenetben a hadművelet minden egyes részletébe betekintést nyerünk. Nincs felesleges tűzharc, extra hatásvadász robbanások, úgy látjuk az eseményeket, hogy kétségtelenül hiteles képet kapjunk a történtekről.

Jessica Chastain kiválóan játsszik, és újfent bizonyította, hogy mennyire sokszínű színésznő. Nem nyújtja élete alakítását (nálam azt a Segítségben játssza), de kétségtelenül erősen hat lélekjelenléte a film egészére.

Egy kicsit talán hosszabb a kelleténél, de a ZDT mestermunka. Lehet, hogy sokan unni fogják, de ez a film nem arról szól, hogy mennyire izgi egy CIA elemző élete. Ezt így kellett megcsinálni, tíz év minden kínjával, stresszével, körömrágásával, sikerélményével. Bigelow ismét betalált, innentől pedig nyugodtan hívhatjuk az újkori háborús filmek királynőjének!

Összegzés:

Színészek: 10/8

Zene: 10/7,5

Kategórián belül: 10/9

Végítélet: 85%