2013. március 29., péntek

The Man with the Iron Fists




Na kérem, ilyen az, amikor a kultúrák találkoznak. Ilyen az, amikor egy fanboy saját ízlése szerint készít el filmet. Ilyen az, amikor valaki megpróbál tisztelegni a régi korok előtt. Ilyen az, amikor egy afroamerikai készít kung-fu filmet!



Őrült faluban járunk, ahol klánok uralkodnak. Az egyik legerősebb „szervezet”, az Oroszlánok, akiket megbíznak, hogy vigyázzanak a kormányzó aranyára. A pénz azonban viszályt szít a klánon belül és a főnököt saját emberei árulják el. Az alapképlet akkor kezd el bonyolódni, amikor a városba érkezik a meggyilkolt főnök bosszúszomjas fia, és feltűnik a színen egy angol úriember. Főhősünk mégis egy névtelen kovács, aki fegyverekkel látja el a hadakozó feleket.
hölgyeim szépen sorjában


RZA rendezői debütálása egy ízig-vérig klasszikus, keleti kung-fu filmet idéz. A sztori olyan, amilyen, mindenkinek megvan a maga motivációja, nincs ezzel gond, az efféle filmek sosem a történetük miatt maradtak fenn. A karakterek borzasztóan sablonosak: szótlan főhős, nagyravágyó álmokkal, áruló gonosz, sziporkázó segítőtárs, a főgonosz legyőzhetetlennek tűnő jobbkeze és így tovább. Bevallom néha fogtam a fejem, olyan bagatell az egész alapkoncepció, de már a nyitójelenetben biztosítanak afelől, hogy itt nem érvényesek a fizika vagy épp a logika szabályai, szimplán merüljünk el a vérgőzös nosztalgiában. És igen! Ahogy haladt előre a cselekmény, úgy ötlöttek fel bennem a régi Jackie Chan/Bruce Lee filmek emlékei, el tudtam vonatkoztatni a szembeötlő hibáktól. Előjött belőlem a csillogó szemű kisgyerek, aki azon fröcsög, hogy „huu ennek de király képessége van, áá ez de szívesen lennék”. Abban pedig biztos vagyok, hogy RZA szintén így gondolkodott és régi álmát sikerült megvalósítania. A The Man with the Iron Fists legnagyobb ereje természetesen a bunyókban rejlik. Itt nincs tökölés, az arcunkba tolják az erőszakot, ami bár elnagyolt, mégis stílusos. A harcok jól koreografáltak, látványosak és bár egy-egy CGI elemnél kilóg a lóláb, a szórakoztatás faktora nem kúszik lejjebb.
bunyó van


A színészek azonban pocsék munkát végeznek! RZA förtelmes, inkább maradjon a kamera másik oldalán! Egyetlen embert tudok kiemelni, az pedig Russel Crowe. Az ő karaktere nélkül jóval szegényebb lenne a film, toronymagasan ő a legváltozatosabb, legszínesebb egyéniség.



Ízekre lehetne szedni a vasöklű férfi történetéről szóló alkotást, de nincs szívem hozzá, mert működik, amit a képernyőn látunk. Remek hangulatú, tökös és véráztatta tisztelgés ez, a régi idők kung-fu filmjei előtt, amit a stílus rajongói garantáltan keblükre ölelnek majd. Aki pedig másfél órányi agyatlan szórakozásra vágyik, szintén ne hagyja futni a lehetőséget. Mert néha ilyen is kell!



Összegzés:


Színészek: 10/5

Zene: 10/7

Kategórián belül: 10/7,5


Végítélet: 71%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése