Ölni kíméletesen
"Amerikában élek, és Amerikában saját magad vagy. Amerika nem egy ország, csak egy üzlet. Most pedig kurvára fizess!"
Ezt
nem hiszem el! Itt van ez a zseniális színészgárdával rendelkező király
rablósztori, erre apró szarságokon hasal el. Na jó, nem hasal el, de ha
Andrew Dominik rendezőnek nem lenne eszement szájmenése, most egy
kultfilmmel lennénk gazdagabbak!
Frankie
és Russel két piti bűnöző, kirabolnak egy pókerbarlangot, ám a helyi
maffia ezt nem nézi jó szemmel. Megbíznak egy bérgyilkost, hogy derítse
ki, kik ezek a tagok, kinek dolgoznak, és ha már ott van, takarítsa fel a
szemetet!
Az
Ölni kíméletesen olyan, mintha Tarantino stílusát ötvöznénk a Coen
testvérekével, mindezt pedig a Blöff kicsit komorabb univerzumába,
illetve Amerikába helyeznénk. Szóval tömény stílusgyakorlat, ami
bár nem egyedi, mégis annyira laza és ütős, ahogy azt ebben a műfajban
megszokhattuk. Dominik annyiban szembemegy a zsánerrel, hogy rengeteget
beszélteti a karaktereit, ez pedig az akció rovására megy. Az a kevés
akciójelenet, viszont kétségtelenül kendőzetlen és a legjobbkor következnek be. A film másik nagy erőssége, a humora. Ezen a téren is el tudtam volna többet viselni, de amikor nevetni kell, garantáltan nevetni is fogunk.
A változatosságra sem lehet panasz, hisz kapunk még aktuálpolitikai
fricskát és emlékezetes dumákat tonnaszámra. Ez utóbbi tényező túlzásba
vitele mégis rombolja az élményt. Rengeteg a jó szöveg, a kemény odamondás, a humoros szópárbaj,
de akadnak komplett 5-10 perces szövegelések, amik úgy ahogy vannak
mehetnének a kukába. Példának okáért, James Gandolfini karakterének két
jelenete van, mindkettő indokolatlanul hosszú és nagyjából semmiről sem
szól, egy kiégett gengszter nyavalygásán kívül. Így sem hosszú a film
(97 perc), de bőven elég lett volna ezt a történetet 80 percben
elmesélni. A végére szerencsére összekapja magát és egy olyan egyszerű,
ám ütős zárást kapunk, hogy ihaj!
Brad
Pitt nagyjából fél óra után tűnik fel, de onnantól kezdve uralja a
vásznat. Hideg elegancia, önbizalom, kegyetlenség. A nagy nevek, mint
Ray Liotta, James Gandolfini vagy Richard Jenkins sem hibáznak, de Scott
McNairy és Ben Mendelsohn játékát érdemes kiemelni, mindketten
zseniálisak!
Borzasztóan
irritál, hogy Andrew Dominik elbarmolt egy ekkora lehetőséget. Az már
egy más kérdés, hogy nem tudom nem szeretni, s bár kétszer majd
leragadtak a szemeim, egyáltalán nem bántam meg az Ölni kíméletesen
megtekintését. Stílusos, kemény, kissé groteszk és még vicces is tud
lenni. Pont ezért bosszant, hogy ha kicsivel izgalmasabb lett volna… de
mint tudjuk az ilyen feltevéseknek nincs sok értelme.
Összegzés:
Színészek: 10/8
Zene: 10/8
Kategórián belül: 10/7
Végítélet: 74%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése