Képtelen kampány
(The Campaign)
A
politika mindig is megosztotta az embereket. Talán ez az egyetlen olyan
dolog, ami senkit nem hagy hidegen. Persze sokan mondják, hogy engem
nem érdekel, de a politika kétségtelenül mindenki életére hatással van.
Amerikában pláne óriási felhajtás övezi a választásokat, legyen szó
képviselőkről vagy akár magáról az elnökségről. A Képtelen kampány ennek
a hajcihőnek egy magából kifordult változatát mutatja be.
Cam
Brady egy Észak-Karolinai város képviselője, zsinórban ötödik
alkalommal választhatják újra. Eleddig nem volt ellenfele, de a csendes
életet élő, kissé zakkant Marty indul ellene a választásokon. Erre semmi
oka nem lenne, de a milliárdos Motch fivérek mégis elindítják, mivel
olyan jelöltre van szükségük, akinek segítségével új gyárakat húzhatnak
fel a városban. A kampányidőszak elkezdődik, a két jómadár pedig
egymásnak esik.
Nem
is tudom mire számítottam. Tényleg, mire lehet számítani egy vígjáték
esetében? Ütős poénokra és másfél órás kikapcsolódásra. Ráadásul a
politika, mint fő téma még kiváló táptalajt is biztosít egy komédiának.
Kvázi be lehet mutatni a mindenkori rendszernek, szembesíteni
lehet a „fejeseket” a hibákkal, mindezt viccekkel megspékelve. Ha mindez
nem lenne elég, megkapjuk Hollywood két igen népszerű komikusát, Will
Ferrellt és Zach Galifianakist, így a poénok mondhatni garantálva
vannak. Kell ennél több? Adott esetben igen, sokkal-sokkal több kéne.
Az elején még tetszett az alapötlet, mindenkiben benn van a lázadás,
hogy „na, a hazug politikus most megkapja”, így jó nézni a két egymásnak
feszülő jelöltet. Végletekben kell gondolkodni, szóval még
véletlenül sem kell komolyan venni a filmet, így tetszett magának a
kampányszervezésnek a folyamata, egymás anyázása, ez itt rég nem a
népről szól, hanem önös érdekekről. Ez mind szép és jó, de a Képtelen
kampány annyira szájbarágósan közvetít mindennemű üzenetet, hogy már
csak azt kéne kiírni: „figyelj, ő a gonosz” vagy „figyelj, most egy
hatalmas igazságot mondanak ám”. Amikre itt rávilágítanak, azzal
(remélhetőleg) elég sokan tisztában vannak. A tipikus álomgyári
sablonparádéról pedig még nem is beszéltem. Jellemfejlődés, jutalom, a
gonosz elnyeri méltó büntetését… persze, fő a változatosság. Ennek
ellenére még mindig menthető lenne az összkép, ha a poénok működnének.
Igen, kapunk pár szép fricskát és kacagtató beszólást, de a humorosnak
szánt jelenetek alatt zömmel csak néztem ki a fejemből, pedig én csípem a
poénok mindennemű formáját. Egyszerűen nem működik a film. Pedig
Ferrell és Galifianakis mindent megtesznek, rajtuk semmi sem múlt,
szimplán nincs jól megírva/rendezve. Na jó, azért a végére kapunk egy
több, mint zseniális cameót.
Hogy
kiknek ajánlanám? Akik szeretik az elsősorban altáji, néhol ízléstelen
humort, elszánt rendszerellenzőknek és a két főszereplő rajongóinak.
Vannak jó pillanatai, olykor kifejezetten szórakoztató, de csak
erőlködik, közhelyekkel dobálózik és nincs benne semmi olyan különleges,
ami miatt emlékezetes maradna. Ez a kampány bizony elbukott…
Összegzés:
Színészek: 10/7
Zene: 10/5
Kategórián belül: 10/4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése