Filmfreak blog

Holy Motors

„Attól érezzük magunkat igazán élőnek, amikor látunk másokat meghalni. Ez az élet érzése.”

Rövidke életem során láttam már néhány filmet. Persze ezek csak számok és ismeretségem nem vetekedhet a neves veteránokéval, de büszke vagyok a sok-sok kellemes, illetve nem túl kellemes emlékre, amiket a mozgóképet nyújtottak. Arra akarok kilyukadni, hogy sok mindent láttam már, s bár akadnak kivételes, netalántán ötletes alkotások, kevés film tud igazán meglepni. Leos Carax filmje viszont pont ilyen!

Oscar úr reggel beszáll hófehér limuzinjába és munkába siet. Hogy mi a munkája? Találkozókon vesz részt, ahol színészkedik. Sokféle karakter bőrébe bújik bele, de mindnek áhítattal ad életet. Hol családapa, máskor különc őrültként szupermodelleket rabol, de van amikor bosszúszomjas gyilkosként oszt igazságot.

A Holy Motorsnak nincs története. Az egyetlen biztos pont Oscar és a sofőrje Céline, ők biztosítanak valamiféle táptalajt ahhoz, hogy még a realitás talaján érezze magát a néző. Ez persze erős túlzás egy olyan filmben, ahol a főszereplő többször meghal, vagy épp majmokhoz megy haza család gyanánt. Okkal vetődhet föl a kérdés, miről is szól Carax műve? Nos, az első jelentben amolyan felvezetésként egy moziteremben találjuk magunkat, az ezt követő szegmensek pedig Oscar úr állomásait mutatják. Ez utalhat a mozi komplex mivoltára, a sokszínűségre, a színészet bemutatására. Ez viszont csak egy teória, ami nem nagyon állja meg a helyét.

Megközelíthetjük olyan nézőpontból is, hogy mi magunk, az emberek, mind csak bábok, színészek vagyunk és az élet minden egyes pillanatában más és más arculatunkat mutatjuk a világnak. Ez szintén egy épkézláb megoldásnak tűnik, de a Holy Motors annyira sokrétű, hogy nincs igazán értelme mély mondanivalót belemagyarázni. Már magáért a különc filmek szeretetéért érdemes megnézni és egy hatalmas pacsit adni a rendező úrnak. Számos stílust felvonultat, a családi drámától kezdve, a romantikus musical-en keresztül, egészen a groteszk komikumig. Bevallom őszintén, a cselekmény első harmadában kicsit húztam a szám, mondván mi a fenét nézek éppen? Egy új David Lynch koppintást valami művészpalántától? Aztán fokozatosan, egyre jobban bevont a kis bizarr világába a film, hiába voltak banálisak egyes jelenetek, Carax alkotása egy varázslatosan különleges utazás.

Ez persze mind semmit nem érne, ha nem egy kiváló színész vállán pihenne a mozi súlya. Denis Lavant azonban olyan szintű színművészeti magasiskolát mutat be, hogy nem győzöm dicsérni. Ez az ember, ahogy minden egyes jelenetben átváltozik, nemcsak külsőleg, hanem kvázi átvedlik egy teljesen más karakterré, valami szenzációs. Az elmúlt jónéhány év egyik legerőteljesebb alakítása az övé. Persze Eva Mendes jó húzónév, Kylie Minogue szépen énekel, de ez itt Lavant show-ja!

A Holy Motors igazi ínyencfalat, egy borzasztóan fontos alkotás, ami bár erősen rétegfilm, és ember legyen a talpán aki megfejti a lényegét, de én hiszem, hogy mindenkinek képes mást adni, annyira változatos, szórakoztató és magával ragadó. Egy olyan mű, amit nem nagyon lehet elfelejteni, amiből megannyi emlékezetes periódust fel lehet idézni (gyilkosságok, a zenei betét a szünetben, virágzabáló szörnyszülött stb). Köszönjük Mr. Carax, ez valami egészen újszerű mindfuck túra volt!

Összegzés:

Színészek: 10/9

Zene: 10/8

Kategórián belül: ?/?

Végítélet: 84%