Filmfreak blog

Gyilkos Joe

(Killer Joe)

Akkor kezdjük. AZTAKURVA! Mi a fasz volt ez, te jó ég? Az előző két trágárság, a film megtekintése után elhangzó első két mondat volt, ami elhagyta a számat. Egyszerűen sokkolt a Killer Joe. Ezt pedig jó értelemben mondom. Azonban figyelmeztetek mindenkit: nem véletlenül kapta meg a legdurvább korhatár besorolást Amerikában.

Dallas, Texas. Mi ugrik be róla? Cowboykalapos lokálpatrióták dohányt csócsálva lógatják a lábukat. A rekkenő hőségben hullámzik az út a lakókocsitelep közelében, ahol nem divat az intellektus. Chris tartozik a helyi drogdílernek, aki kinyírja, ha nem fizet neki. A fiatal srác eltervezi, hogy megöleti a saját anyját, mivel az egy iszákos, drogos cafka és nagy életbiztosítása van. Az üzletbe belemegy az apa, annak szeretője és Chris húga, Dottie is. Felbérlik Joe-t a nyomozót, aki másodállásban efféle melókból tartja fenn magát. Mondanom sem kell, az események nem úgy alakulnak, ahogy Chris tervezte.

William Friedkin az a rendező, aki 1971-ben a kiváló Francia kapcsolattal bizonyított a thriller műfajban, majd két évvel később az Ördögűzővel sokkolta a nézőket. Azóta cirka negyven év telt el és Friedkin most ötvözte ezt a két elemet. Az alapkoncepció ötletes, azt hiszem nem árulok el nagy titkot azzal, ha leírom, hogy lesznek itt fordulatok, közel sem olyan egyszerű a képlet, mint elsőre látszik. A Killer Joe, mintha csak egy lenne a Coen tesók filmje közül. Koromfekete humor, neo-noir hangulat és így tovább, ez az alkotás mégis jóval messzebbre megy, mint a fent említett testvérek összes munkája. Olyan mintha a Véresen egyszerű találkozna a Nem vénnek való vidékkel, minderre pedig szórnánk egy kis Texasi láncfűrészest. Durván hangzik? Nos ez azért van, mert az is.

A karakterek segghülyék, vagy ha nem, akkor csak szimplán érzelemmentesek esetleg totál elmebetegek. Az igazi texasi sztereotípiák öltenek testet a Killer Joe-ban. A bő 100 perces játékidő van, hogy elidőzik egy-egy jelenetnél, de ezek sem funkciótlanok, ellenben dugig vannak feszültséggel. Gondolok itt arra a tízperces részre, amikor Joe és Dottie vacsoráznak, majd Joe kikezd a lánnyal. Az utolsó fél óra pedig konkrétan átmegy kamaradrámába, amiből megtanuljuk, hogy lehet konzervdobozzal szanaszét verni egy fejet vagy épp miként lehet egy csirkecombbal kegyetlenül megalázni valakit. Ismét durván hangzik? Persze, mivel az is. Ott a vizuális sokkolás, de a legbetegebb az egészben a karakterek viselkedése és, hogy mindig ott a fekete humor, ami miatt képtelenség komolyan venni a filmet. Ez viszont egyáltalán nem kínos, Friedkin ezt így akarta, erre a nyakamat teszem!

Sosem bírtam ezt a Matthew McConaughey srácot, aki romantikus vígjátékokban mutogatta a testét. Itt is megkapjuk a seggét az arcunkba, de ez az ember valami olyat alakít, hogy eldobjuk a hajunkat. Az a rideg nyugodtsággal átitatott fenyegető őrület, ami árad belőle… félelmetes! Emile Hirsch is remekel, Juno Temple is kiváló (és még villant is), Thomas Haden Chruch mesterien hozza az idióta suttyót, Gina Gershon pedig csak lazán hengerel.

A Killer Joe rétegfilm. Nagyon erősen! Borzasztóan meg fogja osztani a közönséget, kegyetlen vitákat fog szülni, de hosszú évek múlva kultstátuszba fog emelkedni, ebben biztos vagyok. Sajátos hangvételű thriller, amit lehet hasonlítani Coenék műveihez, hisz van itt csavar, beteg humor és őrült karakterek, mégis biztos vagyok benne, hogy ilyen filmet még senki nem látott. Közel sem ajánlható mindenkinek, a látottaknak érnie kell az emberben, mégis kár kihagyni, mert Friedkin 77 évesen újból adott egy akkora gyomrost a világnak, amitől garantáltan padlót fogunk.

Összegzés:

Színészek: 10/9

Zene: -/-

Kategórián belül: 10/8,5

Végítélet: 86%