Filmfreak blog

Silent Hill: Kinyilatkoztatás 3D

A blog rendszeres olvasói tudják, hogy orbitálisan nagy Silent Hill fan vagyok. Itt pedig a játékokra gondolok, nem a filmre. A mozi sem volt rossz, valamelyest visszaadta a játék hangulatát, de sok hibát tartalmazott és kissé túl sokat akart. A folytatás a játék harmadik részét veszi alapul és abszolút a fanoknak készült. Hogy ez mennyire jó dolog, azt mindenki döntse el maga.

Heathert rémálmok gyötrik, amelyek a rejtélyes Silent Hill városával állnak összefüggésben. A dolgok akkor válnak drasztikussá, amikor a látomások már éber állapotban is támadnak, ráadásul Heather apját, Harry-t is elrabolja egy bizonyos „Rend”. A fiatal lánynak világos mit kell tennie: ki kell szabadítania apját és válaszokat keresni a lidérces víziókra. A válaszok azonban Silent Hillben várják.

Hasonlóképp, mint az első rész esetében, itt is két nézőpont alapján néztem, illetve értékeltem a filmet. Mint önálló alkotás, és mint játékadaptáció. Önálló filmként sajnos nem igazán állja meg a helyét. Ki is fejtem, hogy miért.

Aki látta az első részt és ismeri a szituációt, ismerheti a karakterek egy részét, az új jövevényeknek (Vincent, Claudia) azonban semmi funkciója, semmi jelentősége nincs. Vincentet igyekeztek kevésbé titokzatossá tenni a játékhoz képest, ellenben jóval racionálisabb szereplő, mint eredetileg. Claudia azonban alig van a vásznon, abszolút jellegtelen gonosz, semmi fenyegető nincs benne, nem vált ki semmiféle érzelmet a nézőből. Ugyanez elmondható a nyomozó Douglasról, akivel csúnyán elbánt Michael J. Bassett író/rendező. A cselekmény hagy időt a magyarázatra, szépen választ kapunk mindenre, a kirakós tisztességesen összeáll, mégis olyan érzésem volt, hogy a Kinyilatkoztatás össze van csapva. A tempó borzasztó gyors, egy másodperc üresjárat nincs a filmben, ez mégis kissé a visszájára fordult, hisz a magyarázat ellenére sincs kibontva úgy a történet, hogy koherens egésszé érjen. Aki pedig nem jártas a Silent Hill univerzumban sok dolgot nem fog tudni a helyén kezelni.

Hogy milyen adaptáció a Kinyilatkoztatás? Bizony jó! Közel sem tökéletes, vannak megváltoztatott dolgok a játékhoz képest és amint említettem a film túl gyors ahhoz, hogy visszaadja a játék zseniális történetvezetését, mégis azt kell mondjam, hogy Bassett egy igazi SH fan. Igyekszik beleadni a saját stílusát, mégis beleszőve a játék hangulatát. A helyszínek szintén hasonlítanak, a teremtmények ütősek, az atmoszféra és a látvány teljesen rendben van. A befejezésért külön jár a csillagos ötös, hisz akárcsak a játékoknál, itt is olyan, mintha többféle zárást kapnánk. Az esetleges folytatásnak is tökéletesen meg van ágyazva (Harry és Rose, Travis vagy akár a börtönbusz).

A színészek hozzák, amit kell, ijedeznek, keménykednek, senkit nem tudok kiemelni, de leszólni sem. A zenére viszont ugrok. Nagy kár, hogy megbolygatták a játék muzsikáját, még akkor is, ha csak minimális változtatásokat eszközöltek. Ettől függetlenül remek a zene, de kár volt belenyúlni.

Kicsit bosszant a Silent Hill második része, mert ebben az alapanyagban jóval több volt. Bár azt is el kell ismernem, hogy a 20 milliós büdzséből kihozták a maximumot. Mégis jobb lett volna tovább elidőzni a városban, misztikusabbá tenni az összképet. A laikusok próbálkozhatnak, de ez a film elsősorban a fanoknak készült. Jó volt vásznon látni a Silent Hill univerzumának lényeit, karaktereit, és messze a Kinyilatkoztatás a legjátékhűbb adaptáció, mégis azt mondom, hogy a két SH film egybegyúrásából születhetne egy igazán ütős alkotás. Na majd a harmadik rész remélhetőleg! Mert az alapanyag megvan!

Összegzés:

Színészek: 10/6

Zene: 10/9

Kategórián belül: 10/6,5

Végítélet: 66%