Alkonyat: Hajnalhasadás – 2. rész
Hölgyeim
és nyulaim ezennel véget ért egy sorozat, amit oly sokan imádnak, ám
még többen gyűlölnek. Én mindig igyekeztem a homályba burkolózni és
pártatlanul beszélni a filmről, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem
gurult el a gyógyszerem az egész Alkonyat mitológiától/világtól. Most
viszont beszéljünk az utolsó filmről, mert itt van, megérkezett és nem
lett olyan rossz, mint vártam!
Eltekintek
attól, hogy leírjam mi történt az eddigi négy filmben, remélhetőleg
senki nem most kezdi a Twilighttal való ismerkedést (akit meg nem
érdekel pláne)! Bella vámpírrá vált és megszületett a közös gyermekük
Edwarddal, aki a Renesmee névre hallgat. Mivel Jacobnak „bevésődött” a
kislány, ezért szent céljának tartja, hogy védelmezze a gyereket, aki
rohamos gyorsasággal nő. Erre a bizonyos védelemre pedig azért lesz
szükség, mert a Volturi halhatatlannak hiszi lányt, aki veszélyeztetheti
a vámpírok titkát.

Rögtön kiemelnék pár dolgot. Ez volt az első (és egyetlen) olyan Alkonyat rész, amibe volt értékelhető poén.
Ez volt az első olyan Alkonyat rész, amibe végre több dolog történt
annál, minthogy a két bájgúnár főhős egymásnak ömleng és egy ötéves
szintjén hisztiznek és álmodoznak az örök szerelemről. Végül pedig ez
volt az első olyan Alkonyat rész, amikor végre érzések alakultak ki
bennünk (az undoron és a megvetésen kívül) a karakterek illetően.
A
film első felében Bella ismerkedik új képességeivel, Edwardban
tombolnak az apai ösztönök, Jacob pedig Renesmee mellett van
egyfolytában. Kapunk egy érzékinek szánt, szenvedélyes „szexjelenetet”
is, amiben az jelzi az erotika tetőfokára hágását, hogy Bella összegyűri
a lepedő sarkát. Még véletlenül sem elcsépelt dolog ez, persze mi mást
lehet várni? Ha túl tudjuk tenni magunkat a film alapkoncepciójának
(örök szerelem) triviális és teljesen értelmetlen (tudom én, hogy ez
kell a lányoknak, de higgyétek el, hogy semmi jó nincs abban, hogy
ÖRÖKRE egyvalaki mellett élj, és még nem is eheted azt amit szeretsz)
mivoltán, ezen kívül kellően nagyot néztünk Jacob pedomaci ösztönén
(igen, tudom, hogy bevésődés, de akkor is vicces), akkor még el is lehet
itt szórakozni.
Jacob srác csak egyszer dobja le a felsőjét,
ráadásul azt is egy igen komikus jelenetben, jár a pacsi érte, eddig is
így kellett volna csinálni (mert muszáj…). Repkednek az egysorosok és
bár nem fogjuk a hasunkat a nevetéstől, kellett végre egy kis lazaság
ebbe a búvalb*szott és túldramatizált univerzumba. A cselekmény pörög,
mégsem történik semmi, egészen addig, amíg meg nem érkezünk a hófödte
tájra, ahol is a Cullen család és a Volturi összecsap. Lehet bármit
mondani, de az itt látható bő 10 perces csatajelenet abszolút korrekt.
A CGI még mindig gyengébb a kelleténél, de a jelenet intenzív és
működik! Ezen felül, ha vér nincs is a filmben, legalább van némi
„brutalitás”, már amennyit a korhatár enged. Elég a dicséretből?
Nem-nem, a legjobbal még adós vagyok. A Hajnalhasadás második része
képes meglepni az embert. Igen, kapunk egy fordulatot, ami kiválóan feldobja a cselekményt
és még értelme is van! Emberek, ezt így kellett volna csinálni és máris
nem örvendene ekkora közutálatnak a széria. A végére persze kell a
giccs meg a forevör tugedör…

A
Stewart, Pattinson, Lautner trió nagyjából semmit nem fejlődött.
Pattinson vigyorog, Stewart megtanulta összehúzni a szemöldökét, Lautner
meg szépen levitál a nagy semmiben. Akit érdemes kiemelni, az Michael
Sheen. Ő kétségtelenül a legnagyobb színész a stáblistán, ehhez mértek a
játéka is remek.
Továbbra
sem szeretem az Alkonyat szériát és a Hajnalhasadás második részét sem
nevezem jó filmnek, ellenben végre látszik a próbálkozás, látszik, hogy
igyekezne szélesebb közönség felé nyitni. Lényegében egy
szuperhősfilmről is beszélhetnénk, a vámpíroknak X-Men szintű
képességeik vannak, ami egyfelől nevetséges, de ebbe valahogy nem akarok
belekötni, feldobta az összképet. Kevesebb a túlmagyarázás, a szájtépés
és végre kiléptek a szerelmi háromszögből. Vannak itt még mindig
gyermeteg hibák, és nem sajnálom, hogy ennyi volt, de legalább a
sorozathoz képest korrektül, messze a legjobb résszel tettek pontot egy
történet végére.
Összegzés:
Színészek: 10/5
Zene: 10/6,5
Kategórián belül: 10/6
Végítélet: 59%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése