Gomorra
A
Roberto Saviano azonos című regénye (oknyomozása) nyomán készült film
vérbeli maffiatörténet. A nápolyi bűnszövetkezet, a Camorra
mindennapjaiba enged betekintést igen reális módon. A nagy botrányt
kavart könyv miatt (és a Camorra fenyegetései révén) Saviano évek óta
rendőri őrizet alatt él és folyamatos „mozgásban” van, kilétének
felfedése könnyen az életébe kerülhetne. Azok után, amik napvilágra
kerültek nem csodálom.
Rögtön az elején kiemelném, hogy előzetes ismeretek nélkül ne álljunk neki
a filmnek! Itt nem feltétlenül a könyv elolvasására gondolok, inkább
szimplán nézzünk utána, hogy mi is zajlik Nápoly egyes negyedeiben,
milyen problémákkal küzd a társadalom és természetesen, hogy mekkora
szerepe van ebben az egészben a maffiának? A Gomorra öt történetet mesél
el, ezek azonban párhuzamosan zajlanak és hajlamosak összezavarni a
nézőt. Egyetlen kapcsolat köztük, hogy szereplőik kapcsolatban állnak a
Camorrával. Egy kisfiú, akinek minden álma, hogy a „nagyokkal”
dolgozhasson. Egy kézbesítő, aki biztonságban akarja érezni magát. Egy
fiatal férfi, aki belefolyik az illegális szemétlerakás mocskába. Egy
szabó, aki éhbérért dolgozik, így kénytelen a rivális ázsiaiaknak
dolgozni. Végül két suhanc, akik Tony Montanának képzelik magukat.
Az
öt kis történet mindegyike más és másfajta szegletét mutatja meg Nápoly
romlásának. Nincsenek kimondottam pozitív és negatív karakterek,
egyszerű embereket látunk, akik megpróbálnak élni és túlélni Nápolyban.
Ennek az életszerűségnek legfőképp az lehet az oka, hogy a gyönyörűen a szereplők mögött sikló, észrevétlen kamera
olyan hatást ér el, mintha félig dokumentumfilmet néznék, félig én
magam is ott állnék és belefolynék a Gomorra világába. Az egész
megjelenés, ábrázolásmód annyira minimalista, hogy tényleg elhisszük a
vásznon látottakat.
Aki
viszont új Keresztapát vagy Nagymenőket vár bizony pofára fog esni. Ez
itt egy más világ, egy létező, romlott hely, ahol nejlonruhás, olajos
hajú fickók portyáznak és egy felsőbb hatalom parancsára cselekszenek. A
Gomorrában végig bennem volt a bizonytalanság, egy másodpercre sem éreztem senkit biztonságban, legyen az gyerek, nő vagy férfi.
Végtelenül aprólékos és hiteles betekintést kapunk abba a valóságba,
ami itt zajlik. A Camorra irányít mindent, abba szól bele, amibe akar,
és azt támogat, akit akar. A „fejesek” mégis gyakran ugyanolyan
panelházakban élnek, mint a beosztottjaik. A család nem olyan
hierarchikus, mint mondjuk az olasz-amerikai társaik. A szokásos
maffiazsánerek természetesen itt sem maradnak el, pálfordulás, beavatás és rutinmunkának ható kíméletlen kivégzések
ivódnak be az itt élők mindennapjaiba. Ezek mellé azonban társulnak
globálisabb társadalmi problémák, amik a rendszer gyengeségeit hatottak
észrevételezni. Ahol az állampolgár nem kap segítséget a kormánytól,
ezért a Camorra befolyása alá kerül. Épp ezért hívják egyes helyeken a
Camorrát sistemának, azaz magának a rendszernek. Az öt történet, amik
bepillantást engednek a nápolyi szervezetbűnözés világába, nem kínálnak
megoldást, mindössze egy szeletkéjét villantják meg a Camorrának.
Egy
kicsit Isten városa, egy kicsit Pusher, de mégis egyedi és gyomorba
vágó. Nehéz film a Gomorra (mennyire találó cím már!). Nehéz, mert
bizony oda kell rá figyelni. Nehéz, mert lassú és képes összekuszálni a
gondolatokat. Nehéz, mert iszonyú nyers és realista. Nehéz, mert kényes
témákat feszeget egy kényes környezetben. Nehéz, mert soha nem született
még ennyire hihető és mocskos gengszterfilm!
Összegzés:
Színészek: 10/8
Zene: 10/6
Kategórián belül: 10/8
Végítélet: 75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése