Az erő krónikája
(Chronicle)
Hogy
miért vártam nagyon a Chronicle-t? Egyszerű: mert úgy tűnt, hogy a nem
túl egyedi alapanyagokból (szuperhősök, kézikamerás technika) össze tud
gyúrni egy olyan dolgot, ami különleges egyveleget alkot. Jelentem
alássan ez sikeresen megtörtént, Az erő krónikája pusztít, akárcsak a
filmben szereplő srácok.
A
tizenéves Andrew-nak nincsenek barátai. Magának való, különc srác és a
családi helyzete sem túl rózsás. Anyja halálos beteg, apja munkanélküli
alkoholista. Matt, Andrew unokatestvére minden erejével azon van, hogy
rokonát próbálja ösztönözni a társasági életre, többek közt ezért
elcipeli egy házibuliba. Itt azonban egy másik sráccal, Steve-vel
kiegészülve olyan dolgot találnak, ami örökre megváltoztatja az
életüket.
A
found footage filmek virágkorukat élik. Olcsó az előállítási költségük
és néhány nézővel is sokkal könnyebb elhitetni, hogy amit lát, valóság.
Itt szó nincs ilyesmiről, hisz hőseink szuperképességekre tesznek szert,
bár tény, hogy van egyfajta sajátos atmoszférája az efféle
alkotásoknak. A Chronicle lényege a hatalom, illetve az azzal való visszaélés.
Mint említettem Andrew élete elég sivár és depresszív. Kezdetben a
kapott erő segít neki új barátokra szert tenni, közelebb kerül Matthez
és Steve-hez is, de egy esemény hatására elpattan az a bizonyos cérna és
nem tud uralkodni magán. Ez valamilyen szinten érthető is, az írók
tudatosan és következetesen szolgáltattak ürügyet a főhős
összeomlásának. Néhol mégis kicsit indokolatlannak éreztem Andrew dühkitöréseit,
illetve nem ilyen módon kellene orvosolnia a problémákat, ha már
egyszer természetfeletti képességek birtokában van. A filmben nincs
konkrétan gonosz, legalábbis Andrew biztosan nem az, sokkal inkább a szocializáció hiánya és a lelki sérelmek áldozata, amik kiprovokálják belőle az elfojtott düh kitörését.
Az erő krónikája legnagyobb erénye, hogy borzasztó tempós és hihetetlen szórakoztató.
Egyszerűen pazar élményt nyújt, ahogy a srácok viccet csinálnak az
erejükből és abszolút poénra veszik az egészet. Együtt nevetünk velük és
együtt élvezzük a hatalmat. Akcióból nincs túl sok, az utolsó negyed
óra azonban egy elképesztően nagy zúzás. Ott igazán elszabadulnak az
indulatok és a világ megtudja, mi is az igazi erő. Nem igazán tudok és
nem is akarok belekötni a filmbe, viszont nem teljesen értem, hogy a
spóroláson kívül mi értelme volt found footage köntösbe bújtatni az
egész művet? Időnként borzasztóan zavaró tud lenni, hogy a rángatózás
miatt semmit nem látunk, arról nem is beszélve, hogy a „mindent felveszek” sablon hihetetlen elcsépelt
és irracionálisan nevetséges tud lenni. Így is meg van a maga bája, sőt
még különlegesebb is az átlagnál, de nem biztos, hogy annyira jó ötlet
volt a kézikamerázás, pláne, hogy a végén már túl sok értelme sincs.
Summázva
azt kaptam a Chronicle-től, amit vártam, sőt még többet is! Hihetetlen
gyorsan magába tud szippantani, rendelkezik egyfajta autentikus
atmoszférával, ami megragad és beletuszkol a székbe. Szélvész-gyors
tempót diktál, csak kapkodjuk a fejünket és észre sem vesszük, hogy vége
a filmnek. Ezt még megfejeli az érdekes alapötlettel, változatos cselekménnyel és kész is van a tökéletesen szórakoztató összkép. A
látvány itt-ott kicsit gyengus és a fentebb említett negatívumok
ellenére is bizton állíthatom, hogy 2012 egyik legbravúrosabb filmjével
van dolgunk. Ezt a krónikát még mesélni fogjuk egy darabig!
Összegzés:
Színészek: 10/7
Zene: 10/6,5
Kategórián belül: 10/8
Végítélet: 76%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése