Filmfreak blog

Pszichoszingli

(Young Adult)

Jason Reitman az új generáció egyik legegyedibb látásmóddal bíró, legkreatívabb és legjobb rendezője. Mestere a keserédes komédiáknak, ezt mindhárom eddig megjelent filmjében bizonyította. Tendenciája nem romlik, kétévente jelentkezik mestermunkákkal. Legújabb alkotásában újra együtt dolgozott Diablo Cody-val, akivel anno a Junot is tető alá hozták. Mi több kellhet egy jó Reitman féle mozihoz?

Mavis elérte álmát. Kiszabadult a kisvárosi unalomból és menő írónő lett, aki fiataloknak szóló regényeken dolgozik. Élete azonban boldogtalan. Megunja a szingli életvitelt és gondol egy nagyot. Visszamegy szülővárosába és elhatározza, hogy elcsábítja egykori gimis szerelmét, Buddy-t. A gond csak annyi, hogy a srácnak azóta felesége és kisbabája van. Mavis mégis tántoríthatatlan.

Reitman művein azt vettem észre, hogy egyre lehangolóbbak. A Köszönjük, hogy rágyújtott és a Juno még vigyorral az arcukon fejezték be mondandójukat, de az Egek urában már volt dráma rendesen, nem is beszélve a zárásról. Ez nem rossz dolog, ha tudják, hogy kell játszani vele. Reitman nemcsak, hogy tudja, tökélyre fejlesztette e képességét. A Young Adult szintén ezen a kitaposott ösvényen kocog és ismételten remek alapanyagból dolgozhatott a rendező úr. A film első harmadában megismerjük Mavist, aki nem egyszerű figura. Elvált, a kutyájával él és a legnagyobb öröme, hogy lefekszik valami senkivel vagy épp jól berúg. Azzal az elhatározással megy vissza a szülőhelyére, hogy változtat az életén, kerül, amibe kerül. Rajta kívül egy karaktert érdemes kiemelni, mégpedig Mattet. Ő az a srác, akire a Mavis féle egykori bálkirálynők rá se néznek. Felnővén mégis megtalálják a közös hangot, a maguk bizarr módján, sőt hiába az erős kontraszt, működik köztük egyfajta morbid, perverz kémia is.

Az első bő fél óra után aggályok gyötörtek. Valami volt, de olyan érzés kerített hatalmába, hogy ez nem halad semerre, mit akar ebből kihozni Cody és Reitman? Alapjáraton Mavis karaktere iszonyú kettősséget hordoz magában. Amikor már épp megkedvelném lép egy olyat, hogy legszívesebben bemosnék neki 4-et, 25-öt. Az egykori gimis társak közül senki nem vitte annyira, mint ő, mégis képesek voltak felnőni, amire Mavis képtelen. Ő továbbra is elkényeztetett, akaratos tiniként viselkedik, aki a saját gyerekes tapasztalataival fűszerezi regényét. Szerintem ennél nagyon kritika nem is érhetne egy 37 éves nőt. A karakter mélységével, emberi mivoltával nincs probléma, egyszerűen csak nem működik a film. Aztán jön az utolsó 20 perc és robban a bomba. Bevett szokás a cselekményekben a következő szisztéma: ismerkedés, bonyodalom, felemelkedés, mélypont, jellemfejlődés, happy end. Ezek közül mindig a mélypontot nézni a legfájóbb, itt érzi a néző magát legkínosabban és ezen akarunk leghamarabb túllépni. A Pszichoszingliben épp ellenkezőleg! A mélypont szolgáltatja a lényeget, a legtöbb abszurd fordulat, a legzseniálisabban megírt dialógok és a megoldás is ebben a periódusban manifesztálódik. Itt éreztem először azt, hogy igen, ez Reitman, ebben ő a legjobb a világon! A zárás hasonlít az Egek urában látott epilógushoz, ezzel azt hiszem többet is mondtam a kelleténél.

Charlize Theron talán sosem volt még ennyire jó. Szerintem nem túlzok, szenzációsan idegesítő, ugyanakkor lehengerlő alakítást nyújt. Patton Oswaltról szintén csak szuperlatívuszokban tudok beszélni, bár őt még nem is nagyon volt alkalmunk hasonló habitusú filmben látni. Patrick Wilson kissé súlytalan, hozza amit kell, de nagyon erőtlen a fent említett két név mellett.

Kicsit csalódottan álltam fel a székemből, ugyanakkor mégsem lehet okom panaszra, Reitman nem felejtett el rendezni, a Pszichoszingli messze áltagon felüli dramedy, csak nem ér fel a korábbi filmjeihez. Elég komótosan indul be és kicsit túlságosan is egy karakterre fókuszál. A poénok zömmel működnek, lehet mosolyogni nem egy alkalommal, de az összképet a már említett utolsó 20 perc menti meg. Ott minden klappol, Reitman pedig előhozza azt a drámával tökéletesen játszadozó képességét, amivel annyira megszerettette magát.

Összegzés:

Színészek: 10/8

Zene: 10/8

Kategórián belül: 10/7

Végítélet: 73%