Fehér pokol
(The Grey)
Liam
Neeson a maga 60 évével nem számít mai csirkének. Az elmúlt néhány
esztendőben azonban felcsapott akciósztárnak és rendre kemény, férfias
filmekben vállal szerepet. Ilyen például az Elrabolva, Az ismeretlen
férfi, de még talán a Szupercsapat is. Idén sem vált stílust, a Fehér
pokolban is a keményebb arcát mutatja és még mindig jól áll neki!
Ottway
egy Isten háta mögötti zord északi munkástelepen tengeti napjait
vadászként. Az a dolga, hogy a farkasokat távol tartsa az emberektől.
Egy nap mindenki repülőre száll és hazamehet, ám az út nem telik
akadálymentesen kvázi a gép lezuhan, és mindössze heten élik túl a
katasztrófát. Ottway vezérletével a maroknyi csapat megpróbál túlélni,
de a fagyos környezet mellett a környéken kószáló farkasokkal is
számolniuk kell.
A Fehér pokol amolyan Életben maradtak kontra Frozen,
megspékelve egy kis önálló alapötlettel. Effektíve nem a történet miatt
fogjuk szeretni a filmet, mert az amolyan tessék-lássék módon van
jelen. Nincs vele probléma, a funkcióját tökéletesen ellátja, de
hatalmas csavarokkal, magvas gondolatokkal kár számolni. A fő húzóerő
természetesen a helyszín, ami ezúttal a nagy fehérség, a maga minden
zimankós ridegségével. Ezzel a film segít kialakítani egy olyasfajta
atmoszférát, hogy a néző szabályosan érzi a csontjában mardosó hideget
és együtt didereg a szereplőkkel. Nagyon könnyen magába szippant a
Fehér pokol hangulata és nem is enged egészen a zárásig. A
kiszámíthatósága ellenére is sikerül fenntartania az érdeklődést,
mindemellett azt a bravúrt is elmondhatja magáról, hogy feszültséget
generál. Azt az izgalmat, amit a főhősök is éreznek, a félelmet a természet erejétől.
Sajnos azonban hibákból is el vagyunk látva szép számmal. Persze ezek
java szőrszálhasogatás, de nem tudta feledtetni őket a film. Gondolok
itt elsősorban a farkasokra. Meg van magyarázva, hogy mit miért
csinálnak, de én nagyon erősen kétlem, hogy ennyire agresszívek, alattomosak és brutális gyilkológépek
lennének. Arról nem is beszélve, hogy az egyik jelentben csak úgy
feltűnnek, „kergetőznek”, aztán mintha mi sem történt volna, eltűnnek.
Hogy is van ez? Aztán a hangjuk is olykor inkább hasonlít
oroszlánüvöltésre, mintsem a farkas vonyítására. Természetesen az
embereket sem kell félteni, ők is tudnak borzasztóan irreális és
ésszerűtlen dolgokat csinálni, ezek a döntések viszont inkább kínosak és
a cselekményt sem viszik előre. A végére szerencsére összekapja magát a
film és kapunk egy nyers, kemény és őszinte epilógust.
Liam Neeson
még mindig hatásos és abszolút hitelesen adja a magába roskadt,
életunt, ám célvezérelt vadászt. A többi színész is helyt áll, hozzák
amit kell, de a Fehér pokol egyértelműen Neeson filmje.
Sok
helyen bele lehet kötni, vannak hibái bőven, ráadásul bő negyed órával
hosszabb is kelleténél, mégis pozitívan gondolok vissza a Fehér pokolra.
Azon egyszerű oknál fogva, mert a hófödte hegycsúcsok, az orkánerejű
hóviharok és a kiszolgáltatottság érzése kihat a nézőre is. Magával ragadó atmoszféra, nyers képi világ és feszült hangulat jellemzik ezt az akció/thrillert. Így a tavaszhoz érve is eléri a célját, de a zord téli hónapokban jóval hatásosabb lehet.
Összegzés:
Színészek: 10/7
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/7
Végítélet: 70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése