Filmfreak blog

Az éhezők viadala

(The Hunger Games)

Erről az új mániáról lemaradtam. Valahogy elszaladt mellettem én pedig figyelmen kívül hagytam. Most akadt meg rajta a szemem, egyre többet olvastam róla és bizony érdekes történettel állunk szemben. Ugorjunk hát fejest Panem világába.

A jövőben járunk, a fent említett országban, ahol a társadalmi hierarchia gazdagokra és szegényekre oszlik. A szegények körzetekben élnek, szám szerint 12-ben. Egykoron az akkor még létező 13-as körzet fellázadt a rendszer ellen, ám a gazdagok ezt leverték. Elrettentésképp minden évben megrendezik az Éhezők viadalát, ami a következőképp zajlik: minden körzetből kiválasztanak egy 12-18 év közötti fiút és lányt. A 24 versenyzőt összezárják egy hatalmas arénába, ahonnan csak a végső győztes, egy ember jöhet ki élve. Hősnőnk, Katniss, saját bőrén tapasztalja meg milyen kemény is a viadal.

A Harry Potter kifújt, az Alkonyat is utolsó felvonásához ért, így ismét egy olyan témához kellett nyúlni, ami úgy vonzza a fiatalokat a moziba, mint a döghús a keselyűket. Az éhezők viadalára esett a választás, mi pedig örüljünk ennek, mert a HP sorozathoz ugyan (még) nem ér fel, az Alkonyatot levadássza, kizsigereli, megfőzi és megeszi vacsira. A történet ötletes, sokrétű mondanivalót közöl és számos aktuális témát boncolgat, ezáltal mindenki meg tudja találni a hozzá közel álló szeletkéjét. Van benne akció, feszültség és romantika, ez utóbbi szerencsére nem túl giccses és ömlengős. A sztori magával hozza a társadalomkritikus nézőpontokat, a média butító és erősen befolyásoló hatását. Szóval elég sokat markol, de szerencsére sokat is fog. Katniss karaktere komplex és összetett, szerethető és igazi heroikus hősnő. A többieket sajnos nem sikerült ilyen részletesen kibontani, de a lényeget leszűrhetjük a szereplők érzelmeiből. Aki rossz-rossz, aki jó-jó. Maga a viadal csak bő egy óra elteltével indul be, de egy másodpercre sem unatkoztam. Mindig történik valami, ami leköti a figyelmet, az „aratás”, az edzés, a gazdagok főhadiszállásául szolgáló Kapitólium feltérképezése és így tovább. Az ezt követő egy órában aztán jön a harc, mindenki kénytelen egy újabb arcát mutatni.

Az akciójelenetek kemények (épphogy sikerült tartani a korhatárt) és még vérrel is el vagyunk látva, az egyetlen dolog, ami zavar, a kamerarángás. Szinte sosem látunk nagytotált, mindig remeg a kamera, ez pedig egy idő után baromi frusztráló. A cselekmény kiszámítható, de sok más filmmel ellentétben itt magával tudott ragadni az események sodrása. A zárás figyelmezteti a nézőt, hogy ennek még nagyon nincs vége, mégis némi hiányérzetem maradt az epilógus után. Különösebb baj nincs ezzel, így talán még jobban várom a folytatást.

Jennifer Lawrence az új generáció egyik legtehetségesebb színésznője. Olyan autentikus eleganciával játssza végig a filmet, hogy hihetetlen. Eddig is bírtam, ezek után pláne nagyon oda kell figyelni rá, hogy ne kallódjon el! Josh Hutchersont valahogy nem tudtam megszokni. Egyszerűen zavart, nem volt elég karizmatikus, elég egyedi. Nem rossz színész, szimplán másra jobban illett volna Peeta karaktere. A „nagyok” közül feltűnik Donald Sutherland, Elizabeth Banks, Wes Bentley, Woody Harrelson és Stanley Tucci. Mindegyikük remekel, de Tucci az aki leginkább lubickol médiaguruként.

Valami elkezdődött az Éhezők viadalával és nagyon úgy tűnik, hogy ez egy jó dolog. Persze vannak hibák. Kicsit sok a tessék-lássék következmény, nincs minden részlet a helyén. A vizuális effektusok gyengék, rá lehetett volna áldozni pár milliót a külcsínre. Ezeket leszámítva azonban kifejezetten kellemeset csalódtam a filmben. Érdekes, szórakoztató és még izgulni is lehet rajta. A témaválasztás telitalálat, a hangulat remek és a mindenkori társadalmi rétegződést is igyekszik megfricskázni. Először egy szimpla Battle Royale koppintásnak hittem (azért valljuk be, egy kicsi van is benne), de megnyugtatok mindenkit, az Éhezők viadala jóval több ennél. „Sose hagyjon el a remény!”

Összegzés:

Színészek: 10/8

Zene: 10/7,5

Kategórián belül: 10/8

Végítélet: 78%