John Carter
Az év első igazi látványmozija nem különösebben érdekelt, minimális elvárásokkal ültem be rá. Nagyjából azt kaptam, amit vártam.
A
sztori az 1800-as évek közepén játszódik, amikor is a címszereplő egy
fura medál miatt a Marsra kerül, ahol a környezeti adottságok és saját
katonai tapasztalatai miatt, kőkemény harcossá avanzsál. Innentől már
csak meg kell mentenie a bolygót.
Amire
számítani lehetett, az működik is. A John Carter iszonyú látványos,
mindemellett még szórakoztató is tud lenni. A mars, mint helyszín, több
mint ideális, furcsa lények, külön fajok csatáznak itt a túlélésért,
hatalomért. A csatákkal mindössze annyi a baj, hogy tessék-lássék módon
kapjuk őket, max 2 percben. Én pl nagyon szívesen néztem volna még,
amikor Carter dühében leabál egy hadseregnyi ellenséget. Ezen kívül a
cselekmény elképesztően sablonos, szinte minden mozzanata kiszámítható
és láttuk már számtalanszor. Az egyszerű karakterek, a kikövetkeztethető
döntéseikkel, már csak hab a tortán. Ezen felül egy kis Odüsszeia és
Avatar hatás is van benne, de ezen meg sem lepődtem. Az a probléma, hogy
úgy kreál egy új világot, hogy közben kiveszik belőle az autentikusság.
Egyedül a végén látható fordulat csalt mosolyt az arcomra, azt szépen
eltalálták.
A
John Carter abszolút egyszer nézhető popcornmozi, ami szórakoztató és
látványos, de a marsi helyszínen kívül semmi egyedi nincs benne. Jóval
többet ki lehetett volna hozni belőle. Végítélet: 63%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése