Die Hard – Drágább, mint az életed
Reményeim
szerint senkinek sem kell bemutatnom a Die Hard sorozatot, illetve John
McClaine-t. Az ő neve kultuszt teremtett, a Die Hard mozik a 90-es évek
legjobb akciófilmjei közt szerepelnek. Aztán egy hosszabb (12 év)
szünet következett, mígnem 2007-ben megkaptuk a negyedik részt. Szó se
róla McClaine már akkor sem tündökölt régi fényében, ez pedig nem Bruce
Willis hibája, az ötödik rész azonban elérte a mélypontot…
Történetről
csak nagyvonalakban. John fiát Jack-et bebörtönözték Moszkvában, több
se kell, a veterán apuci felkerekedik, hogy hazahozza fiát. A messzi
keleten persze kiderül, hogy a háttérben politikai botrány, egy rakás
pénz és a csernobili atomkatasztrófa áll.
Említettem,
hogy a Die Hard sorozat elérte a mélypontot. Mi lehet ennek az oka?
Nos, legfőképp John Moore rendező. Fogalmam sincs miért kellett egy ennyire tapasztalatlan és átlag alatti
direktorra bízni a film dirigálását. Persze Skip Woods íróról se
feledkezzünk meg, aki egy hangyányival több kreativitást vihetett volna
forgatókönyvbe. De lássuk mi is a probléma! A felvezetés teljesen
korrekt, segít ráhangolódni a filmre, ezek után kapunk egy látványos
üldözést, ami elhiteti velünk, hogy ez a film jó, de sajnos nem. A Die
Hard mozikban mindig fontos szerepe volt a családnak, de Jack karaktere
súlytalan és üres. Nem működik a kémia apa és fia közt,
egyszerűen csak Bruce Willis és egy fiatal srác lövöldözését látjuk.
Értem én, hogy ez valami stafétabot átadásnak az előszele, de amikor az
első rész „toronyból leesését” újra eljátsszák, és a szánkba rágják,
hogy „itt az új, fiatal McClane” az inkább kínos és nevetséges, mintsem
hatásos. Az olyan elemek, mint a fizika, vagy a távolság (Moszkvából
Csernobilba 1-2 óra alatt autóval) már fel sem tűnik, annyira hozzá
vagyunk szokva az ötödik Die Hard film butaságaihoz. Persze próbálták
feldobni a cselekményt csavarokkal, de ezek vagy kiszámíthatók, vagy
funkciótlanok, kétlem, hogy bárki meghökkenne rajtuk. Az egyetlen dolog,
ami megment(het)i a filmet azok az akciók, illetve McClaine karaktere.
Ez előbbi viszonylag jól működik, látványos robbanások, tűzpárbajok
garmadáját kapjuk az arcunkba és még a főhős is elszór néhány mókás
egysorost, de mindez képtelen kompenzálni a fent említett hibákat.
McClane pedig már nem az a karizmatikus, ám sebezhető hős, aki anno a
Nakatomi toronyházban szedte ki a talpából az üvegszilánkokat. A
legnagyobb probléma mégis az, hogy az egészből kiveszett a hangulat, ez már nem egy Die Hard film…
Azt
azért ne felejtsük el, hogy kis hazánk is nagy szerepet kapott a
filmben, hisz zömmel itt forgatták, illetve feltűnnek benne olyan nevek,
mint Árpa Attila, Ganxsta Zolee vagy Kamarás Iván. Sovány vigasz, de jó
volt őket látni.
Csak
remélni tudom, hogy a Die Hard sorozatnak vége, vagy ha mégsem, akkor a
jövőben egy tehetséges rendező álljon a kamera mögé. Természetesen aki
egy egyszerű akciófilmet szeretne látni, látványos robbanásokkal, az ne
fogja vissza magát, de akinek egy kicsit feljebb van az igényszintje,
illetve a sorozat fanatikusa, az erős fenntartásokkal veselkedjen neki.
Mert bár képes szórakoztató pillanatokat produkálni, ez mégis édeskevés
ahhoz, hogy méltó legyen a Die Hard titulusra.
Összegzés:
Színészek: 10/5
Zene: 10/5
Kategórián belül: 10/4
Végítélet: 47%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése