2013. március 29., péntek

Die Hard – Drágább, mint az életed




Reményeim szerint senkinek sem kell bemutatnom a Die Hard sorozatot, illetve John McClaine-t. Az ő neve kultuszt teremtett, a Die Hard mozik a 90-es évek legjobb akciófilmjei közt szerepelnek. Aztán egy hosszabb (12 év) szünet következett, mígnem 2007-ben megkaptuk a negyedik részt. Szó se róla McClaine már akkor sem tündökölt régi fényében, ez pedig nem Bruce Willis hibája, az ötödik rész azonban elérte a mélypontot…



Történetről csak nagyvonalakban. John fiát Jack-et bebörtönözték Moszkvában, több se kell, a veterán apuci felkerekedik, hogy hazahozza fiát. A messzi keleten persze kiderül, hogy a háttérben politikai botrány, egy rakás pénz és a csernobili atomkatasztrófa áll.
móka előtt


Említettem, hogy a Die Hard sorozat elérte a mélypontot. Mi lehet ennek az oka? Nos, legfőképp John Moore rendező. Fogalmam sincs miért kellett egy ennyire tapasztalatlan és átlag alatti direktorra bízni a film dirigálását. Persze Skip Woods íróról se feledkezzünk meg, aki egy hangyányival több kreativitást vihetett volna forgatókönyvbe. De lássuk mi is a probléma! A felvezetés teljesen korrekt, segít ráhangolódni a filmre, ezek után kapunk egy látványos üldözést, ami elhiteti velünk, hogy ez a film jó, de sajnos nem. A Die Hard mozikban mindig fontos szerepe volt a családnak, de Jack karaktere súlytalan és üres. Nem működik a kémia apa és fia közt, egyszerűen csak Bruce Willis és egy fiatal srác lövöldözését látjuk. Értem én, hogy ez valami stafétabot átadásnak az előszele, de amikor az első rész „toronyból leesését” újra eljátsszák, és a szánkba rágják, hogy „itt az új, fiatal McClane” az inkább kínos és nevetséges, mintsem hatásos. Az olyan elemek, mint a fizika, vagy a távolság (Moszkvából Csernobilba 1-2 óra alatt autóval) már fel sem tűnik, annyira hozzá vagyunk szokva az ötödik Die Hard film butaságaihoz. Persze próbálták feldobni a cselekményt csavarokkal, de ezek vagy kiszámíthatók, vagy funkciótlanok, kétlem, hogy bárki meghökkenne rajtuk. Az egyetlen dolog, ami megment(het)i a filmet azok az akciók, illetve McClaine karaktere. Ez előbbi viszonylag jól működik, látványos robbanások, tűzpárbajok garmadáját kapjuk az arcunkba és még a főhős is elszór néhány mókás egysorost, de mindez képtelen kompenzálni a fent említett hibákat. McClane pedig már nem az a karizmatikus, ám sebezhető hős, aki anno a Nakatomi toronyházban szedte ki a talpából az üvegszilánkokat. A legnagyobb probléma mégis az, hogy az egészből kiveszett a hangulat, ez már nem egy Die Hard film
durrdurr


Azt azért ne felejtsük el, hogy kis hazánk is nagy szerepet kapott a filmben, hisz zömmel itt forgatták, illetve feltűnnek benne olyan nevek, mint Árpa Attila, Ganxsta Zolee vagy Kamarás Iván. Sovány vigasz, de jó volt őket látni.


Csak remélni tudom, hogy a Die Hard sorozatnak vége, vagy ha mégsem, akkor a jövőben egy tehetséges rendező álljon a kamera mögé. Természetesen aki egy egyszerű akciófilmet szeretne látni, látványos robbanásokkal, az ne fogja vissza magát, de akinek egy kicsit feljebb van az igényszintje, illetve a sorozat fanatikusa, az erős fenntartásokkal veselkedjen neki. Mert bár képes szórakoztató pillanatokat produkálni, ez mégis édeskevés ahhoz, hogy méltó legyen a Die Hard titulusra.


Összegzés:


Színészek: 10/5

Zene: 10/5

Kategórián belül: 10/4


Végítélet: 47%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése