Amíg alszol kritika

Amíg alszol

Jaume Balagueró rendező, leginkább a REC horror kapcsán lehet ismerős. A spanyol úriember főként ezen a vonalon mozog, legújabb alkotását is ebben a műfajban reklámozták, de ez jó nagy marhaság! Az Amíg alszol egy igazi pszichothriller méghozzá a legütősebb fajtából!

César házmesterként dolgozik, a lakók kedvelik, mindenkihez van egy kedves szava, segítőkész ember. A felszín alatt azonban sötét titkokat rejteget, és súlyos problémákkal küzd. Konkrétan képtelen a boldogságra. Egyedül az dobja fel, ha másokat boldogtalannak láthat. Ezért pedig mindent megtesz. Aljas dolgokra képes, csakhogy kiélje magát, de a mindig mosolygós Clara megnehezíti a dolgát. César egyre messzebb merészkedik a gaztettek terén…

A cselekmény első fele lényegében egy egyszerű felvezetés. Kissé repetitív módon megismerjük César életét, elmerülünk magányában és kilátástalan mivoltában, valamint körvonalazódik bennünk, hogy valami komoly dolog van készülőben. Szűk húsz perc elteltével aztán megtudjuk milyen emberrel is állunk szemben, és hogy mikre képes! Balagueró filmje klasszikusan az a mű, ami a kezdeti komótos tempó után egyre erősebb és határozottabb fordulatot vesz, mígnem az utolsó harmadban mutatja meg igazi erejét. Tökéletesen fel lehet osztani különböző szegmensekre, ahogy kezdeti tapogatózásból átmegyünk a mélyvízbe, az utolsó rész pedig megadja a kegyelemdöfést! Az addig sem épp unalmas cselekmény ránk zúdít egy elképesztő feszültséghullámot, gondolok itt a harmadik „ágy alatti” jelentre és az utóhatására. Egyszerűen zseniális, ahogy Balagueró felviszi a néző pulzusát. Amikor pedig azt hinnénk, hogy ennyi volt, jön a feketeleves és csavarnak még egyet a sztorin. A végkifejlet pedig az egyik legbizarrabb és legkegyetlenebb epilógus, amit valaha láttam.

A fő kérdés az, hogy lehet-e azonosulni egy ennyire romlott és elveszett főhőssel (antihőssel)? Nos, nem, de ez a vártnál kevésbé zavaró. César egy patkány, egy korcs társadalom korcs példánya, ráadásul nincs egyedül (pl: a kislány), de a történet annyira magával rántja az embert, hogy mégis lehet izgulni érte illetve kíváncsian várni, hogy mi lesz a büntetése, lesz-e egyáltalán?

Az Amíg alszol sajnos mégsem tökéletes. Logikájába jócskán vetni kivetnivalót és egyszerre mozog a realitás talaján, néhol mégis túlságosan érezni a fikciót. Ennek ellenére képes feledtetni a hibáit, de egy ennyire jól összerakott alapképlet után kár az ilyen apró hibákért.

Luis Tosar pazarul formálja meg a főszereplőt, bár ehhez megvan a karizmatikus fizimiskája is. Ettől függetlenül emelem kalapom, remek munkát végez. Marta Etura játékát érdemes kiemelni, aki lényegében César ellentéte, ezért nagy szükség van rá. A szemrevaló hölgyre sem lehet panasz!

Az Amíg alszol félelmetes alkotás, de nem a klasszikus értelemben. Félelmetes az apró részletek miatt. Az olyan részletek miatt, mint: César telefonhívása, a kislány ügyletei vagy a főhős anyjának magatehetetlensége. Kétségtelen, hogy akadnak hibái, kicsit lassabban indul be a kelleténél, de ha partnerek vagyunk és Césarral tartunk ebbe bizarr utazásba, akkor garantáltan ütni fog az összkép. Balagueró végtelenül gonosz filmet készített. Gonosz, de kiváló filmet!

Összegzés:

Színészek: 10/8

Zene: 10/7

Kategórián belül: 10/8

Végítélet: 78%