Filmfreak blog

A messzi dél vadjai

(Beasts of the Southern Wild)

„Mindig, mindenhol, mindennek dobog, dolgozik a szíve és egy olyan nyelven beszélnek, amit én nem értek.”

Benh Zeitlin, első filmjével rögtön egy elsöprő erejű művet tett le az asztalra, melyről nehéz beszélni/írni. Természetesen már most leszögezném, hogy nem lesz mindenki vevő e stílusra, de a filmet látni kell! Átélni! Érezni!

Hushpuppy apjával él egy olyan nomád környezetben, amelyet egy gát választ el a civilizált élettől. Az itt lakók kunyhókban élnek, maguk termelik meg a napi betevőt és jöhet akármilyen hurrikán vagy tájfun, ők nem tágítanak, mert itt szeretnek élni.

A messzi dél vadjai nehéz film! A története egyszerű, mint a szög, a kivitelezés sincs túlbonyolítva, de konkrétan nehezen fogadtam be a látnivalót. Illetve az első felét. Nem azért mert untatott, vagy mert nem értettem, egyszerűen nem tudtam hova tenni, egyszerre volt bájos, de semmitmondó. Aztán jött a vihar, a kórház, Hushpuppy még inkább a középpontba került és robbant a bomba! Az a minimalista környezet, amiben vagyunk, tökéletesen autentikussá varázsolja a mű hangulatát. Az erő, ami árad ebből a kislányból, elképesztő. De hatalmas szerepe van szigorú apjának is, aki csökönyös és erőszakos, mégis kedvelhető, mert a maga módján csak meg akarja védeni mindazt, ami fontos neki. Hushpuppy narrálása külön pacsit érdemel, mert bár kissé szájbarágósak magvas gondolatai, kétségtelenül eléri célját, elgondolkodtat. A messzi dél vadjai szimbolikája szintén kiválóra vizsgázik, de a legnagyobb erénye egyértelműen az, az emocionális szökőár, amit a nézőre zúdít! Kiszámíthatósága ellenére nélkülözi a mesterkéltséget és a giccset, nemes egyszerűséggel működik a film koherens egésszé érése. Az ember pedig csak azon kapja magát, hogy könnycseppek gördülnek le az arcán, mégsem szomorú. Egyszerűen csak ezek az érzelmek!

Quvenzhané Wallis zseniális. Ez a kislány egyszerűen lehengerel! Annyira mágikus tekintete és kisugárzása van, hogy legszívesebben én is odaállnék mellé és követném, bármerre megy! Egy igazi erénnyel még adós vagyok, ez nem más, mint a zene. Tökéletesen passzol az adott jelenetek alá, újabb érzelmi hullámot indítva el a nézőben. Le a kalappal!

Nem tagadom, hogy A messzi dél vadjaihoz hangulat kell, ellenben nem hangulatfilm! Nem könnyű ráhangolódni, szokni kell Zeitlin látásmódját, de amint elkap, nem ereszt! Rengeteg energia van benne, imádnivaló és ennél szerethetőbb filmet megkockáztatom még nem nagyon láttam. Lélekemelő dózis, tanmese az ártatlanságról és kitartásról, egy tündéri kislány szemén keresztül.

„Mikor minden elcsendesül a szemeim mögött, látom minden láthatatlan darabját körbe repkedve annak, amiből lettem. Látom, hogy egy kis darabkája vagyok egy nagy, nagy univerzumnak. És ettől rendben vannak a dolgok.”

Összegzés:

Színészek: 10/9

Zene: 10/9

Kategórián belül: 10/8

Végítélet: 83%