Filmfreak blog

A hét pszichopata és a si-cu

Martin McDonagh az Erőszakikkal bizonyította, hogy elképesztő tehetséges. Ezen felül a fekete, olykor groteszk humor mestere, mégis szépen átlát mindent és még drámai mélységekbe is le tud menni. Új alkotásával csavart egyet a képen, hisz rengeteg stílust kever, de ebből valami zseniálisan bizarr dolog született.

Marty éppen forgatókönyvet ír egy filmhez, aminek a Hét pszichopata lesz a címe. A srác azonban képtelen épkézláb ötletekkel előrukkolni és gyakran a pohár fenekére néz. Hű barátja Billy, aki éppenséggel kutyarablásból tartja fenn magát, idős üzlettársával Hans-szal. Az új „áldozat” azonban a gengszterfőnök Charlie kutyája, és a kissé zakkant rosszfiú nem nézi jó szemmel, ha valaki megbolygatja a nyugalmát.

Rögtön egy vallomással kezdeném: nem erre számítottam. Jóval aberráltabb és betegebb alkotást kaptam, mint vártam. Mondjuk nem tudom miért csodálkozom, elvégre pszichopatákról van szó. A fő történeti szálat két részre lehet osztani. Az első Marty írói munkásságát öleli fel, a másik az egész kutyarablós dilit hivatott bemutatni. McDonagh első bravúrja, hogy mindkettő zseniális. Természetesen az írásban van a több potenciál, amit ki is használ, többféle történettel, nézőponttal operálva. Ezáltal még erőteljesebben keverednek a műfajok és még változatosabb lesz a kész mű. McDonagh filmje lényegében önmaga paródiája. Rengeteg a kőkemény odamondás, a fricska, borzasztóan elnagyoltak a szituációk, de mindez működik. Feltéve, ha képesek vagyunk ráhangolódni erre a bizarr történetre.

Nem kétlem, hogy vannak hibák a forgatókönyvben, a realitást pedig felejtsük el, de a cselekmény borzasztóan összetett, csavaros és piszok szórakoztató! Ahogy az egyik pillanatban Billy meséjén dőlünk a röhögéstől, a másikban Hans zseniális gondolatain merengünk, egyszerűen nem lehet nem szeretni! Ugyanez elmondható a karakterekről. Hasonlóan változatosak, sokszínűek és hibbantak, mint maga a film, de borzasztóan feldobják az összképet!

Ha már a karaktereknél tartunk, akkor ki kell emelnem a színészeket is. Sam Rockwell jól játssza a beteg fazont, ezt már bizonyította többek közt a Halálsoronban. Itt is lubickol a szerepében, élmény nézni, ahogy idiótát csinál magából. De ott van még Christopher Walken, akire nem is emlékszem mikor volt ennyire király. Woody Harrelson szintén remek, de Colin Farrell is kitesz magáért.

McDonagh új mozija elsősorban azoknak szól, akik fogékonyak egy kis őrültségre, értik ezt a fajta humort és meglátják benne az értéket. Merthogy értékes film született, egy értékes művésztől, amit nem lelünk minden bokorban! Változatos, fordulatos és nem rejti véka alá a véleményét, igazi tökös „pszichopata” alkotás ez!

Összegzés:

Színészek: 10/9

Zene: 10/8

Kategórián belül: 10/8,5

Végítélet: 82%