40 és annyi
Judd
Apatow a modern vígjáték egyik legnevesebb képviselője, de művei,
mintha egyre gyengébbek lennének. A 40 éves szűz az egyik
legzseniálisabb komédia, ami valaha készült, a Felkoppintva szintén jól
sikerült, a Ki nevet a végén inkább egy egyszernézős dramedy volt, most
meg itt a 40 és annyi, amit Apatow többnyire a saját élményeire alapozva
készített. Jó sok baja van ennek az embernek…
Pete
és Debbie házasok, két kamasz kislány szülei. Debbie most tölti be a
40-et és a két szülő eltervezi, hogy változtatnak életükön. Kevesebb
internet, nincs cigi és nassolás, ellenben több edzés és együttlét a
szabadban. Mondanom sem kell, a kis család addigi élete fenekestül
felfordul.
Apatow
nem szórakozik burkolt célzásokkal, kapásból megtette a feleségét és a
gyerekeit főszereplőknek, már csak saját magát kellett volna betenni
Paul Rudd helyett és máris egy valóságshow-t láthatnánk. A történet
egyáltalán nem lényeges, inkább csak egy kis szegmensét látjuk egy
problémákkal küszködő házaspárnak. Mert gondok azok vannak. Pete
lemezkiadója a csőd szélén áll, Debbie butikjából lop az egyik
alkalmazott, a kamasz lányuk épp most érik nővé és akkor még a szexuális
dolgokról nem is esett szó. Az már más kérdés, hogy a szemléltetett
konfliktusok többsége borzasztóan elnagyolt és irreális. Rögtön az
elején Debbie úgy kiakad azon, hogy 40 éves lett, hogy egyszerűen
nevetséges. Utána meg elkezd arról beszélni, hogy nem akar itt meg ott
vásárolni, ahol az öreg nyanyák szoktak. Istenem ki kényszerít rá te
ostoba némber? Szóval ezekből van még jó sok, amik borzasztóan zavaróak,
annak fényében pedig pláne, hogy a másik pillanatban már egymás
karjaiba omlik a két főszereplő.
Ennek
ellenére a 40 és annyi képes szórakoztató lenni. Meglepően jól adagolja
a poénokat, amik kellően változatosak is. Káromkodás, altáji poénok, a
popkultúra bevonása, van itt minden, ami kell. Nem azt mondom, hogy
végigröhögtem a filmet, de több olyan periódusa is akadt, amiken remekül
szórakoztam, nevettem.
Paul
Rudd jó arc, mint mindig, nem lehet nem bírni ezt a fazont. Leslie
Mann-t viszont ki nem állhatom. Volt pár szimpatikus pillanata, de
egyszerűen ellenszenves a csaj. A mellékszerepekben üde színfolt Jason
Segel, Albert Brooks és John Lithgow, de Megan Fox sem volt még soha
ennyire vicces és szimpatikus.
Apatow
lassan összeszedhetné magát és leszállhatna erről az életszagúnak
beállított irreális túldramatizáltságról. A 40 éves szűzben is volt
balhé és központi konfliktus, de tényleg a humor vitte a prímet, ebben
már túl sok az önkifejezés és a panaszkodás, ami ez esetben nagyon nem
sül el jól. Nem rossz film a 40 és annyi, vannak remek poénjai, de
Apatow ennél többre képes!
Összegzés:
Színészek: 10/7
Zene: 10/6
Kategórián belül: 10/6,5
Végítélet: 63%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése