A Hangya
A Marvel szépen felépített magának
egy komplett univerzumot, legújabb művük azonban érdekesebbnek tűnt az
átlagnál. Kezdetben arra az Edgar Wright-ra bízták a rendezői feladatokat, aki
lassan 10 éve dolgozott a filmen, kreatív nézeteltérésre hivatkozva mégis
kitették a szűrét a forgatás kezdése környékén. Helyére Peyton Reed érkezett,
így az eredmény borítékolható volt. Az egyedi, különc csoda helyett, maradt a
tisztességes iparosmunka. No, de lássuk a medvét. Mármint a hangyát.
Scott frissen szabadult a
börtönből és jó útra akar térni. Mivel nem tud pénzhez jutni ezért pár
barátjával betör egy házba feltörni egy széfet. A páncélteremben pénz helyett csak egy kosztüm van, ami viszont különleges erővel bír. A gazdája
képes összezsugorodni és szót érteni a hangyákkal. A ruha tulajdonosa egy
bizonyos Hank Pym, aki régóta figyeli Scottot és azt akarja, hogy vegye át a
helyét a gonosz elleni harcban a Hangyaként. Ez persze nem megy
zökkenőmentesen.
A Marvelnek jelen esetben azért
volt nehéz dolga, mert a címszereplő nem éppen a legnépszerűbb hős, valamint
kissé röhejesnek hangzik az aprócska ember kalandja. Pedig erről szó nincs,
roppant könnyen felvesszük a film stílusát, a zsugorítás pedig egy plusz
poénforrás, ami jelen esetben remekül működik. A cselekmény első fele lassú, s
bár nem unalmas, azért kell a felvezetés, elvégre egy teljesen új karaktert
kapunk. Reed jól használja a bevett sablonokat, a poénok ülnek, a gegek, apró
utalások működnek, de amikor akcióra kerül sor, akkor sincs okunk panaszra. A
Hangya legegyedibb eleme ezekben a részekben rejlik, egyszerre vicces, ötletes
és látványos, ahogy a miniatűr Scott küzd az elemekkel vagy épp egy
terepasztalon harcol ellenségével. A szűk két órás játékidő is rendben van, a
kissé túldramatizált családi perpatvaroknál azért fészkelődünk a székben, de a
film ettől függetlenül is szórakoztató és jól kivitelezett alkotás. Viszont itt
jön egy hatalmas de!
A Marvel azzal, hogy kitette Wright
szűrét, csak a saját gyávaságáról adott tanúbizonyságot. Ugyanis hiába korrekt
a film, a kitaposott ösvényen halad és ugyanazokat a hibákat követi el, mint
számos társa. Biztonsági játékot alkalmaz, fél újítani, ezáltal kiszámítható és
érezhetően csak a felvezetése valami sokkal nagyobb volumenű dolognak, ami,
mint tudjuk, Amerika Kapitány 3 címen fut. Ennek fényében pedig piszkosul
bosszantó a tudat, hogy egy Wright szintű zseni mi mindent tudott volna
kezdeni ezzel az alapanyaggal.
Színészei fronton szerencsére
minden rendben. Paul Rudd remek címszereplő, Michael Douglas szuper mentor, Michael
Pena pedig a vicces oldaláról mutatkozott be. Corey Stoll viszont elég súlytalan
gonosz, Evangeline Lilly pedig szódával elmegy, de ő még vissza fog térni a
közeljövőben, ez biztos.
Aki kedveli a Marvel univerzumot
annak mindenképp ajánlott a Hangya megtekintése, hiszen nagyjából azt hozta,
amit vártunk. Egy tipikus szuperhős-sztorit, ami kikapcsol, szórakoztató és
látványos, ráadásul többet lehet rajta nevetni, mint egy vígjátékon. A szokásos
gyermekbetegségek mellett is képes két órára lekötni, viszont képtelen vagyok
elvonatkoztatni attól, ha a Marvel egy hangyányit többet kockáztatott volna,
most akár az év popcornmoziját is ünnepelhetnénk.
Összegzés:
Színészek: 10/7
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/7,5
Végítélet: 72%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése