Top 10: Háborús filmek
Legújabb listámban a háborús
mozikat vesézem ki, de itt konkrétan a harcmezőkre fókuszálok, így az olyan
remekművek, mint a Zero Dark Thirty vagy a Schindler listája most kimaradnak.
Vágjunk is bele!
10: A szarvasvadász (The
Deer Hunter) 1978
Tény, hogy a film legalább fele
„otthon” játszódik, de a vietnámi színtér is nagy teret kap, konkrétan a
poszttraumás stressz áll a középpontban, illetve a háború utóhatásai. Nem
kertelek, nem a szívem csücske, Michael Cimino műve, de a fronton játszódó
részek egytől-egyig zseniálisak, az orosz rulettről nem is beszélve.
9: A dicsoség ösvényei
(Paths of Glory) 1957
A háborús filmek általában
belefeledkeznek saját monumentalitásukba és meg sem állnak két és fél órás
játékidő alatt. Stanley Kubrick műve azonban még másfél órás sincs és egy
végtelenül egyedi sztorit mesél el az első világhoborúról. Intenzív,
autentikus, szép és kevés film szemlélteti ennél jobban az igazi hősisességet.
8: A bombák földjén (The
Hurt Locker) 2008
Sokan nem szeretik, illetve
tipikus propagandafilmnek tartják, na őket abszolút nem értem. Lehet, hogy
itt-ott ferdít a tényeken, de nem is megy bele mélyen az iraki háború
viszontagságaiba. Ez a film egy szociopata drogosról szól, akinek a háború a
függősége. Sallangmentes, borzasztó feszült és hatásos alkotás, ami nem
isteníti a nyugatot, egyszerűen csak bemutatja, hogy a háború kőkemény drog.
7: Jöjj és lásd! (Idi i
Smotri) 1985
A háború nem gyereknek való. Ezt
tapasztalja meg Florya, aki csatlakozik a sereghez, miután talál egy puskát. A
visszavonuló németek azonban végigrombolnak minden falvat, amin áthaladnak.
Elem Klimov alkotása nem (csak) vizuálisan sokkol, hanem lelkileg készít ki.
Kevés háborús alkotás mutatja be élethűbben és nyersebben az emberi természet
kegyetlenségét.
6: Az őrület határán (The
Thin Red Line) 1998
Terrence Malick manapság kicsit
túlságosan is elvontra vette a figurát, de ebben a nagyszabású moziban csúcsra
járatta a sajátos látásmódját. A természetre ezúttal is hatalmas hangsúlyt
fektet, de rengeteg filozofikus kérdést is kapunk. A lényeg mégis az ember, aki
nem becsüli meg amit élet címszó alatt ajándékként kapott és értelmetlenül
írtja a természetet és saját magát is. Kétségtelenül vannak hibái, de ilyen
háborús filmet nem találunk minden bokorban.
5: A sólyom végveszélyben
(Black Hawk Dawn) 2001
Több oka van, amiért imádom ezt a
filmet. Az egyik, hogy a kb 40 perces felvezetést leszámítva az egész mozi egy
nagy csatajelenet. A másik, hogy egy nagyon szép fricska az amerikaiaknak, akik
arrogánsan lenézték a szomáliaiakat, aztán az egész fordítva sült el. Egy kis
mellveregetés és hősiesség nélkül nem ússzuk meg, de a Sólyom végveszélyben a
lehető legváltozatosabban és iszonyú intezitással mutatja be, hogy mit is
művelnek az amcsik más országokban demokrácia és szabadságharc néven. Persze
lehetne egy kicsit őszintébb is, de a film attól még tökéletesen működik.
4: Apokalipszis most
(Apocalypse Now) 1979
Coppola klasszikusában egy
magánakciót látunk a vietnámi háborúban. Ironikus, hogy hősünk, Willard
százados hajózik felfele a folyón, de közben egyre jobban alámerül a pokol
bugyraiba. Egyfajta párhuzamot is vonhatunk Dante, Isteni színjátékával, ami
tovább mélyíti az egyébként is rendkívül fajsúlyos filmet. Nem egy egyszerű
darab, emésztgetni kell, de borzasztó erős monológok és párbeszédek
váltogatják egymást, a remek akciókról nem is beszélve. „Ez nem őrült, ez
rosszabb bazdmeg, gonosz”.
3: A szakasz (Platoon) 1986
Nálam ez Oliver Stone legjobbja.
Ismét Vietnam a helyszín és a két részre szakadt szakaszt követjük nyomon. A
film egyszerre szól a jó és a rossz harcáról, illetve a társadalmi, morális,
erkölcsi széthúzásról. Nekem mégis azért tetszik, mert ez az egyik legőszintébb
amerikai háborús film. Itt nincs szépelgés, a hős nyugatiak állat módjára
írtanak mindenkit, falvakat gyújtanak fel, oktalanul gyilkolják az ártatlanokat.
Ezen felül talán ez az egyetlen olyan alkotás, ahol nyiltan kimondják, hogy ez
egy vesztes háború volt és bizony amerikát is seggbe lehet rúgni.
2:Ryan közlegény megmentése
(Saving Private Ryan) 1998
Spielberg mozija a szöges
ellentéte Stone alkotásának, így minden okom meglenne, hogy utáljam. Mégsem
vagyok rá képes, hiába látunk egy ízig-vérig propagandafilmet. Egyszerűen
elviszi a hátán a tempó, a hangulat, a tökéletes technikai kivitelezés és
persze a zseniális akciók. Ez a film nézeti magát, megfogja az embert és eléri,
hogy szeressük, annak ellenére, hogy az összkép nem kicsit giccses. Ez azért
elég nagy bravúr.
1: Acéllövedék (Full Metal
Jacket) 1987
Stanley Kubrick második filmje a
listán és nálam az egyértelmű győztes. A brutális kiképzőtábortól kezdve, a
szuper zenéken át, egészen a béke jel és a Born to Kill felirat kapcsolatáig
minden különlegessé teszi az Acéllövedéket. Itt nincsenek hősök, csak
elállatiasodott emberek, akik a túlélésért, vagy heccből gyilkolnak. Az
atmoszféra és az akciók pedig tovább emelik a film színvonalát. Az pedig egy
tipikus Kubrick fricska, hogy egy kvázi háborúellenes alkotással készítette el
a háborús filmek legjobbikát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése