Bodom
Létezik olyan, hogy magyar
horror? Mostantól igen! Volt szerencsém megtekinteni a borzasztó lelkes és
szorgalmas amatőrfilmes csapat, az Elekes Pictures egy alkotását. Lássuk mit ad
a Bodom!
Ha más miatt nem is, de a
népszerű finn metal együttes, a Children of Bodom miatt elég sokan ismerhetik
az itt történt események hátterét. 1960-ban ugyanis a Bodom tónál kempingező
három gyereket brutálisan meggyilkoltak, egyet pedig életveszélyesen
megsebesítettek. A gyilkos kilétére nem derült fény, az ügyet megoldatlanul
lezárták.
A film története két fiatal,
Annikki és Pietari köré épül, akik a lány diplomadolgozatához gyűjtenek
anyagot, ami a már említett gyilkosságokat helyezi a középpontba.
A cselekmény egyszerű, egy
szimpla found footage horrort látunk, ami leginkább az Ideglelés mintájára
épül, kvázi nem sokat mutat, inkább a feszültségre épít. Ez mondhatni az
amatőr mivolttal jár, hisz financiális szinten nem beszélhetünk egetverő
büdzséről, sőt. Ez nyilván néhány helyen meg is látszik a filmen, viszont a
Gallai József, Elekes Gergő rendezőpáros a költségvetés hiányát sokkal inkább
a Bodom előnyére fordította! Kétségtelenül bele kell szokni a filmbe, de a
téma, a környezet és a found footage stílus olyan autentikus hangulatot ad, ami
egyből megfogott. A cselekmény sokaknak unalmas lehet, ugyanis a
kétharmadában nem történik sok konkrétum. Az egy órás játékidő miatt azonban ez nem
gond, a misztikum pedig végig körbelengi a filmet. Az utolsó negyed órában
érkezik aztán a feszültség, az információzuhatag és egy kifejezetten érdekes
fordulat, ami kreatívra és ötletesre sikeredett. Kissé mégis kiforratlannak
éreztem, ugyanis az előtte látottakat nem sikerült úgy kidolgozni, felvázolni,
hogy a katarzis létrejöjjön.
A színészek zömmel rendben
voltak, Kovács Bence laza, életszerű stílusa sokat dobott az összképen. Turzó
Vivien viszont sokszor túl teátrális, oda nem illő mimikával játszik, ami
olykor az adott jelenet kárára válik. Pedig egy roppant sok potenciált és
komplexitást rejtő karakter volt az övé, így pláne kár érte.
Örülök a Bodomnak, ugyanis
fontos, hogy kis hazánkban is jelen legyen a horror, mint műfaj. Az már
szomorú, hogy nem támogatják, holott lenne rá kereslet, ebben biztos vagyok. A
Gallai, Elekes páros műve közel sem tökéletes, a feszültséggel lehetne ügyesebben
játszani, a színészeket jobban irányítani, nem csak a végső csavarra és
megoldásra helyezni a hangsúlyt. Ezek viszont olyan hibák, amiket lehet
orvosolni, ugyanis lelkesedésből és kreativitásból nincs hiány. Az pedig már
hab a tortán, hogy a Bodom hangulata lazán veri a kommersz amerikai
tucathorrorok atmoszféráját. Mi lenne, ha még pénzt is kapnának az államtól?
Ezt egyenlőre nem tudjuk meg, mindenesetre várom az Elekes Pictures következő munkáját!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése