2015. március 20., péntek

Bodom kritika



Bodom


Létezik olyan, hogy magyar horror? Mostantól igen! Volt szerencsém megtekinteni a borzasztó lelkes és szorgalmas amatőrfilmes csapat, az Elekes Pictures egy alkotását. Lássuk mit ad a Bodom!


Ha más miatt nem is, de a népszerű finn metal együttes, a Children of Bodom miatt elég sokan ismerhetik az itt történt események hátterét. 1960-ban ugyanis a Bodom tónál kempingező három gyereket brutálisan meggyilkoltak, egyet pedig életveszélyesen megsebesítettek. A gyilkos kilétére nem derült fény, az ügyet megoldatlanul lezárták. 


A film története két fiatal, Annikki és Pietari köré épül, akik a lány diplomadolgozatához gyűjtenek anyagot, ami a már említett gyilkosságokat helyezi a középpontba.
A cselekmény egyszerű, egy szimpla found footage horrort látunk, ami leginkább az Ideglelés mintájára épül, kvázi nem sokat mutat, inkább a feszültségre épít. Ez mondhatni az amatőr mivolttal jár, hisz financiális szinten nem beszélhetünk egetverő büdzséről, sőt. Ez nyilván néhány helyen meg is látszik a filmen, viszont a Gallai József, Elekes Gergő rendezőpáros a költségvetés hiányát sokkal inkább a Bodom előnyére fordította! Kétségtelenül bele kell szokni a filmbe, de a téma, a környezet és a found footage stílus olyan autentikus hangulatot ad, ami egyből megfogott. A cselekmény sokaknak unalmas lehet, ugyanis a kétharmadában nem történik sok konkrétum. Az egy órás játékidő miatt azonban ez nem gond, a misztikum pedig végig körbelengi a filmet. Az utolsó negyed órában érkezik aztán a feszültség, az információzuhatag és egy kifejezetten érdekes fordulat, ami kreatívra és ötletesre sikeredett. Kissé mégis kiforratlannak éreztem, ugyanis az előtte látottakat nem sikerült úgy kidolgozni, felvázolni, hogy a katarzis létrejöjjön. 


A színészek zömmel rendben voltak, Kovács Bence laza, életszerű stílusa sokat dobott az összképen. Turzó Vivien viszont sokszor túl teátrális, oda nem illő mimikával játszik, ami olykor az adott jelenet kárára válik. Pedig egy roppant sok potenciált és komplexitást rejtő karakter volt az övé, így pláne kár érte.


Örülök a Bodomnak, ugyanis fontos, hogy kis hazánkban is jelen legyen a horror, mint műfaj. Az már szomorú, hogy nem támogatják, holott lenne rá kereslet, ebben biztos vagyok. A Gallai, Elekes páros műve közel sem tökéletes, a feszültséggel lehetne ügyesebben játszani, a színészeket jobban irányítani, nem csak a végső csavarra és megoldásra helyezni a hangsúlyt. Ezek viszont olyan hibák, amiket lehet orvosolni, ugyanis lelkesedésből és kreativitásból nincs hiány. Az pedig már hab a tortán, hogy a Bodom hangulata lazán veri a kommersz amerikai tucathorrorok atmoszféráját. Mi lenne, ha még pénzt is kapnának az államtól? Ezt egyenlőre nem tudjuk meg, mindenesetre várom  az Elekes Pictures következő munkáját!   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése