Téli álom
Ez a török film nyerte idén az
Arany pálmát, és noha az Oscar versenyből kiesett, a kritikusok és a nézők
nagyon szerették.
A történet főhőse egy idősödő
színész, aki visszavonultan él az általa vezetett szállodában az isten háta
mögött. Fiatal feleségével és húgával él, a tél beköszöntével pedig a
konfliktusok is előtérbe kerülnek.
A Téli álom lírai, realista és
erős film, amiben olyan témákat veséznek ki, mint a vallás, család, hivatás vagy
épp a büszkeség. Hősünk Aydin arrogáns, kissé álszent és nyugodtan rá lehet
sütni az embergyűlölő jelzőt is. Nem egy pozitív karakter, de művelt és az ő
álláspontjában is van ráció. A már említett témákat hosszasan elemezgeti a
film, ami elképesztően erős eszmecserékhez vezet, ugyanakkor ez a Téli álom
veszte is. Indokolatlanul hosszú alkotásról van szó, a maga három és negyed
órájával. Akaratlanul is repetitívvé válik, és hiába vannak zseniális
pillanatai, legalább egy órát lehetne vágni belőle. Ráadásul szinte
periodikusan követik egymást az ilyen részek. Egy remek, egy érdektelen
dialógussorozat. Az sem segít a nézőn, hogy egy-egy párbeszéd öttől
egészen húsz percig húzódhat. Ez utóbbi persze nem feltétlenül probléma, de
amikor ugyanazt a dolgot mondják el harmadszorra, az már kicsit frusztráló.
Ettől függetlenül kétségtelenül
egy remekül felépített drámáról van szó, ami csodás képi világgal bír és
tanulságos dialógusok hangzanak el benne. Az már más kérdés, hogy a túlzott
monumentalitása miatt nem lesz mestermű.
Összegzés:
Színészek: 10/8
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/7
Végítélet: 72%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése