2014. december 19., péntek

A hobbit: Az öt sereg csatája kritika



A hobbit: Az öt sereg csatája


Elérkezett a búcsú J. R. R. Tolkien mesebirodalmától. Peter Jackson monumentális előzménysorozata korántsem hozta a Gyűrűk ura színvonalát, mégis rendre remek élményt nyújtott visszatérni ebbe a varázslatos világba. Az öt sereg csatája grandiózus zárást sejtetett, ami sajnos csak részben jött össze.


A történet nagyon egyszerű, mondhatni sablonos és kissé funkciótlan. Smaug a sárkány elpusztítja a várost, de sikerül legyőzni, ám Thorin megrészegül a hegy gyomrában lapuló temérdek kincstől. Az aranyból azonban a tündék, az emberek és az orkok is jussot akarnak. A háború elkerülhetetlenné válik.


Aki nincs tisztában az előző részben történtekkel, az könnyen csak kapkodhatja a fejét, így tanácsos az első két film ismeretében megtekinteni Az öt sereg csatáját. Rögtön az első percben indul az akció és Smaug ámokfutásának leszünk tanúi. Ez az intenzitás pedig az egész két és fél órás játékidőre illik, a film dugig van pakolva harcokkal, konkrétan az utolsó nagyjából 70-80 perc egy csata. Ez garantálja, hogy Jackson műve ne legyen unalmas, de a tartalom elveszik, és a döntéseknek nincs súlya. A Gyűrűk ura filmekben mindennek oka volt, a szálak külön és egyben is működtek, valamint a gyűrűnek olyan misztikuma volt, ami elhitette a nézővel, hogy itt tényleg Középfölde sorsa a tét. Az öt sereg csatájában hiába ecsetelik a hely földrajzi fontosságát, itt csak a pénzért megy a harc és túl steril az egész szituáció. Arról nem is beszélve, hogy mennyire felesleges dolgok is tarkítják Jackson filmjét. Tauriel és Kili románca alaptalan és csak az időt húzza, de említhetném Galadrielék harcát az árnyakkal, ami kétségtelenül epikus és szuperül néz ki, de semmi értelme nincs. 

Aztán elérkezünk az ominózus csatához, ami a film csúcspontja. Elképesztően látványos, visszahozza a Gyűrűk ura hangulatát és csillogó szemmel meredünk a vászonra. A visszatérő karakterek, mint Gandalf, Legolas és persze Bilbó, egymásért küzdenek s bár ez a hosszú jelenetsor is kiszámítható, mégis működik, hisz Középfölde számtalan teremtménye harcba vonul. A tét pedig már nem (csak) az arany, hanem a család, a becsület és a barátság. A film üzenete semmi olyat nem tartalmaz, amit ne tudtunk volna eddig, mondhatni közhelyes, de egyben örök érvényű igazság is.


Az öt sereg csatája közel sem tökéletes, de korrekt lezárása egy kissé túlnyújtott történetnek. A sztori teljesen háttérbe szorult, a motiváció sekélyes és valami hiányzik ahhoz, hogy A hobbitot egy lapon lehessen emlegetni a Gyűrűk urával. Kapunk ellenben egy elképesztően ütős csatát, ami az előző két részben nem volt meg. Ez és Középfölde pazar atmoszférája szerencsére magával rántja a nézőt és kellemes szórakozásban részesíti így utoljára.    

Összegzés:

Színészek: 10/7
Zene: 10/8
Kategórián belül: 10/7

Végítélet: 72%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése