2014. szeptember 17., szerda

The Signal kritika



The Signal


Amikor az első kedvcsinálót megnéztem a The Signalról, azt mondtam, hogy ez vagy egy Chronicle utánzat lesz, vagy az új District 9. Nos, egyik sem lett befutó, ellenben a tipikus kihagyott ziccer jelzőt nyugodtan rásüthetjük.


Nic, Haley és Jonah három barát, akik egy hackert üldöznek. Sikerül lokalizálniuk az általa közvetített jelet, ám amikor odaérnek, különös dolgok történnek. A srácok elvesztik az eszméletüket és egy labor-szerű létesítményben ébrednek, ahol kísérleteznek rajtuk. Nic próbál a realitás talaján mozogni és meg akar szökni a helyről. 


A felvezetés titokzatos, de egyáltalán nem untam, végig feszült figyelemmel kísértem az eseményeket, kíváncsi voltam, hova akarunk kilyukadni. Aztán csak múltak a percek, a kérdések gyűltek, válaszokat pedig csak hébe-hóba kapunk. Ezzel nem lenne feltétlenül baj, hogyha nem válnának a cselekmény kárára és esetlegesen növelnék a misztikumot. Az viszont már baj, hogy adott esetben a misztikum csak a játékidő első felében van jelen, utána már egy furcsa sci-fi hibridet látunk. 
Az ördög a részletekben rejlik, állítja a mondás. A The Signal pedig pont ott bukik el, hogy a részletekre nem figyel. Ha a filmvégi, egyébként már elég sokszor felhasznált fordulatot vesszük alapul, a sztori egésze nincs rosszul kitalálva. Az már más kérdés, hogy a köztes lyukakat nem nagyon sikerült betömködni és olyan bagatell dolgokat látunk, hogy az egész film kvázi értelmét veszti és semmi funkciója nincs. Ez pedig azért iszonyatosan bosszantó, mert egyébként egy teljesen korrekt és szórakoztató sci-fi, thriller lenne, csak túl sokat akar. Sajnos még azt sem tudom mondani, hogy kapcsoljuk ki teljesen az agyunkat és adjuk át magunkat a szórakoztatásnak, mert a cselekmény rákényszeríti az embert arra, hogy megdolgoztassa az agyát, már csak a rengeteg felgyülemlett kérdés és a titokzatosság matt is. 

Szóval akármennyire is próbálom, nagyon nehéz szeretnem egy olyan filmet, ami mindent megtesz azért, hogy belekössek. Azt azért mégis a számlájára lehet írni, hogy a rengeteg hiba ellenére is képes végig lekötni és ráveszi a nézőt, hogy azt érdekelje, ami a vásznon folyik. Mert azt bizony kár lenne tagadni, hogy a The Signal felettébb érdekes témákat érint, csak az a baj, hogy tényleg csak érinti őket.
Ki kell emelnem viszont a technikai oldalt. Nagyjából 4 millió dollárba került a film és ehhez mérten nincsenek grandiózus jelenetek, a látvány mégis csodás. Akad néhány olyan jelenet, ami egész egyszerűen hihetetlen jól néz ki, pláne a kevés pénz fényében.


Brenton Thwaites nagyon befutott ebben az évben és sorra jönnek a nevével fémjelzett filmek. Nem is rossz a srác, de természetesen még van hova fejlődnie. Laurence Fishburne nem sok dolgot csinál, de jól hozza a hidegvérű, megfontolt karaktert.


Nehéz helyzetben vagyok, és ide-oda cikáznak a gondolataim. Egyfelől idegesít, mert tudom, ha William Eubank helyett egy a témában otthonosabban mozgó rendező dirigálja a filmet, most tényleg valami újszerű sci-fi csodát ünnepelnénk. Ugyanakkor nem tudtam nem jól szórakozni a temérdek hiba ellenére sem. Úgyhogy kedves Mr Eubank, állapodjunk meg abban, hogy bőven van még hova fejlődni, de erre az alapra lehet várat építeni. Leülhetsz, 3-as fölé.

Összegzés:

Színészek: 10/6,5
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/6

Végítélet: 63%

3 megjegyzés:

  1. 10/6 ? Nagyon jó szívű vagy

    VálaszTörlés
  2. Legyünk őszinték, ez egy ritka szar film. Talán ha 100 felmerült kérdésből 1-re kapunk választ, akkor már sokat mondtam.

    VálaszTörlés
  3. 10/6.5 - 153%
    10/7 - 142%
    10/6 - 166%

    Vedd kicsit komolyabban a matekot, ha végül százalékban adod meg a végeredményt.

    VálaszTörlés