Szerelemre hangszerelve kritika

Szerelemre hangszerelve

Elvből taszítanak azok a filmek, amiknek a szerelem benn van a címükben. Ez jelen esetben a fordítók hibája, hisz mai alanyunk eredeti címe Begin Again. Ezt pedig azért említem meg, mert teljesen felesleges és hatásvadász dolog volt beleépíteni a szerelmet a címbe. Olyan mintha egy sima limonádéval lenne dolgunk, nulla tartalommal. Pedig messze nem erről van szó!

Dan elvált, a saját lemezkiadó cége kirúgja, a lánya dühös rá amiért nem foglalkozik vele, élete mélyponton van. Gretta dalokat ír a barátjával, de a háttérben marad, a srácot viszont leszerződtetik, elszáll magától és annyi is a kapcsolatnak. Dan és Gretta egy lebujban ismerkednek meg és eltervezik, hogy megmutatják a világnak!

A történet váza mondhatni sablonos. Két elveszett lélek egymásra lel, és együtt kiutat találnak az életnek nevezett sodró depressziózuhatagból. John Carney rendező ebből egy tipikus giccses stílusgyakorlatot is készíthetett volna, de ő sokkal inkább más témákba ment bele. A szerelem bár nagy teret kap, ez nem egy romantikus film, sokkal inkább egy dramedy. Méghozzá egy igen ütős dramedy, amiben a központi karakter nem egy ember, hanem a zene. Carney zseniálisan rávilágít, hogy a zene mennyire sok dolgot képes adni az embernek, érzéseket, hangulatot, mentalitást befolyásol. Ezen felül a komplett zeneiparnak is bemutat egy szépet, ami tökös és jó, de amit a filmben látunk az millió alkalomból egyszer, ha bejön. Ettől függetlenül motivációs alapnak remek, de véresen komolyan venni meggondolatlanság lenne. Ha viszont ettől el tudunk vonatkoztatni, ritka minőségi szórakozásban lesz részünk. 

Elszórt poénokból kapunk néhányat, a mosolygás garantált, a dráma és a romantika is tökéletes mértékben van adagolva. Egyik tényező sem mászik rá pofátlanul az emberre, Carney ügyes kézzel dirigál végig. Dan és Gretta karakterei is szuperül meg vannak írva. A férfi hatalmas fazon, tipikusan olyan arc, akivel nagyon szívesen meginnánk egy sört bármikor. A lány ragaszkodik az elveihez és nem adja fel őket, ami nehéz esetté teszi, de szeretetteljes és remek ember. A zárás aztán egy kicsit furcsán vágja el a sztorit, de szerencsére a stáblista közben kapunk némi kárpótlást. 

Mark Ruffalo lazán viszi a hátán a filmet, aggályaim vele szemben nem voltak. Keira Knightley már más tészta. Kövezzetek meg, de nem szeretem ezt a lányt és bár vannak remek alakításai, mégis egy szimpla zsánerszínésznek tartom, aki szerelmes és kosztümös filmekben elvan. Nem, most sem szerettem meg, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kedveltem Gretta karakterét, ebben pedig van szerepe a leányzónak is.

Ritkán nézek romkomokat, de ha belebotlok egybe, akkor nagyon örülök, ha az olyan, mint a Szerelemre hangszerelve. A zenék egyszerű laza pop-rock dalok, amiket nagyon könnyű megszeretni, a karakterek szuperek, a cselekmény pedig sokkal változatosabb, mint azt a sztori első látásra mutatja. Aki ódzkodik a műfajtól, az is nyugodtan tehet egy próbát, nem fog csalódni. Most pedig megyek és alapítok egy bandát!

Összegzés:

Színészek: 10/7

Zene: 10/8

Kategórián belül: 10/8

Végítélet: 74%