A séf
Jon Favreau az első két Vasember
film rendezőjeként vonult be a köztudatba, most azonban egy teljesen szerzői
alkotással állt elő. A séfet ő írta, rendezte, de producerként és
főszereplőként is jegyzi.
Carl főszakács egy menő
étteremben. Tudja, hogy piszok jól főz, kicsit arrogáns, de a munkáját jól
végzi. Egy nap ételkritikus érkezik a vendéglőbe és csúnyán lehordja Carl
főztjét, aki ezt képtelen feldolgozni és nevetség tárgyává válik. Kirúgják és
még a saját fiára sem jut elég ideje. Carl azonban nem adja fel.
A séf se a történetét tekintve,
se a cselekményében, se a karakterei kidolgozottságában nincs annyira
autentikus és egyedi, hogy szuper filmnek kiáltsuk ki, Favreau alkotása mégis
imádni való. Adott a főhős, aki kellemes fazon, de egyáltalán nem tökéletes.
Önző, nagyra van magával és a munkájának él, amivel nem lenne baj, csak ugye
ott a család. Mégis becsülendő, hogy a szakmai mélypont után képes felállni, ez
pedig segít a jellemfejlődésben és még a fiát is sokkal jobban megismeri.
Rengeteg
filmes foglalkozik a közösségi háló problémájával, kvázi a fiatal generáció
képtelen a Facebook, Twitter és társai nélkül élni. Közhely, de tisztában
vagyunk ennek az árnyoldalával, a szociális kapcsolatokra gyakorolt negatív
hatásával, Favreau azonban próbálja a jó oldalát bemutatni ennek a szcénának.
Mert igenis a közösségi oldalaknak hatalmas előnyei is vannak (szélsőséges
példa, de lásd a filmben), egészen addig, amíg az ember ésszerűen tudja
használni. Szó nincs itt agymosásról, vagy propagandáról, Carl és kis csapata
egyszerűen csak kihasználja a technika eszközeit. Persze azt kár lenne tagadni,
hogy ez hatalmas reklám a Twitternek. Favreau alkotásának mégis ennél sokkal
egyszerűbb dologban rejlik az igazi ereje, A séf ugyanis szimplán
abbahagyhatatlan. Borzasztóan jó érzés nézni és bár nem a szó klasszikus
értelmében vett vígjátékról van szó, mégis feldobja az embert. Nem vagyok oda a
latin zenéért, de itt szuper atmoszférával töltötték meg azokat képsorokat,
amik alapjáraton tele vannak élettel.
Jon Favreau hozza, amit kell,
John Leguizamo talán a legjobb szereplő, de a rövidke periódusokra felbukkanó
sztárok is szuperek. Scarlett Johanssont és Robert Downey Jr-t pedig
kifejezetten jó volt látni.
Egy szó mint száz, A séf
tökéletes kikapcsolódás és habkönnyű szórakozás, ami nem váltja meg a világot,
de nincs az az Isten, hogy utána ne fülig érő szájjal álljunk fel a székünkből.
Akinek pedig a film után nem jön meg a kedve valami finomat sütni-főzni, enni…, nos
biztos vagyok benne, hogy ez az eset nem állhat fenn!
Összegzés:
Színészek: 10/7,5
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/8
Végítélet: 74%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése