The Raid 2
Gareth Evans 2011-ben rendezett
egy pofonegyszerű, de annyira ütős indonéz akciófilmet, hogy a zsáner
szerelmesei emberemlékezet óta nem szórakoztak ennyire jól. Most megérkezett a
folytatás, a helyszín pedig nem egy panelház, ezúttal globális szinten folyik a
harc. A színvonal azonban cseppet sem lett gyengébb.
Rama épphogy csak végzett a
panelház „kitakarításával” máris újabb kihívással kell szembenéznie. Felettese
arra utasítja, hogy épüljön be a maffiába és belülről számolja fel őket. Ehhez
meg kell környékeznie a nagyfőnök fiát, aki történetesen börtönben ül. Rama is
kénytelen a hűvösön csücsülni egy darabig, hogy elnyerje újdonsült barátja
bizalmát.
Evans már bizonyította, hogy
piszok jó rendező, főleg az akciók dirigálásához nagyon ért. Ellenben az írással
nem áll ennyire fényesen. A sztori most közel sem annyira egyszerűen frappáns,
mint az elődnél, itt inkább a szokásos gengszter vs zsaru sablonra építik fel a
cselekményt. Kapunk árulást, hataloméhséget, korrupciót és persze rengeteg
bunyót. Sajnos itt-ott találkozunk néhány illogikus szituációval és a már
említett kiszámíthatóság sem tesz jót az összképnek, a The Raid 2 mégis képes
továbbvinni az első rész bravúrját, sőt komplexebb is. A játékidő piszok hosszú, két és fél óra,
így természetesen több a szöveg, a háttér-információ, mint az elődben. A
családi szál teljes mértékben hiteltelen és felesleges, de legalább nem kap
több időt 5-6 percnél. Karaktereink változatosak s bár végtelenül egyszerűek,
mégis tökéletesen funkcionálnak. Külön piros pont jár, hogy visszahozták Mad
Dog karakterét, akinek itt sok szerepe nincs, mégis élmény nézni, ahogy zúz.
Ezzel pedig el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amiért a The Raid 2-t látni kell.
Az akciók. Minimálisak a tűzharcok, autósüldözések, sokkal inkább a fizikális,
test-test elleni harc dominál. A bunyók elképesztően intenzívek, jól
koreografáltak és nagyon kemények. Ráadásul nemcsak ökölharcot kapunk: előkerül
a kalapács, baseballütő, kések, machete és így tovább. Ehhez mérten a
brutalitást sem kell nélkülöznünk. Törnek a csontok, fröcsög a vér és itt-ott
fel fogunk szisszenni olyan pofonok csattannak. A The Raid 2 akciójelenetei
azért emlékezetesek, mert naturalisták, feszültek és vérprofin vannak
leforgatva. Gondolok itt a börtönben látható zseniális tömegverekedésre, az autós zúzásra vagy arra, amikor Rama végigmegy a komplett éttermen. Ezek az
arcok nem szórakoznak, nincs felesleges szájtépés, hogy mennyire utálják
egymást, itt a nonverbális erőszak uralja a filmet.
A színészek közül senki játékától
nem ájulunk el, de hozzák, amit kell. Keményen néznek, és jól csépelik egymást.
Iko Uwais mozgása pedig külön megér egy misét, nagyon durván nyomja a srác.
Egy szó mint száz, vannak hibái a
The Raid 2-nek, kicsit talán hosszabb is a kelleténél, de nem akarom ócsárolni,
mert Evans szuperül összerakta. Behozta a képbe Indonézia mellé japánt is, hogy
egy kis nemzetközi súly is legyen ebben a gengszter sztoriban. A hangulat remek
és az old school elemek remekül megférnek együtt a modern köntössel. Felejtsük
el Amerikát, mert a klasszikus akciófilmnek új hazája van! Tűkön ülve várjuk a
harmadik részt!
Összegzés:
Színészek: 10/6,5
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/9
Végítélet: 79%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése