Transformers: A kihalás kora
Michael Bay tavaly végre
megszabadult az óriásrobotoktól és a szarkasztikus és szórakoztató Pain &
Gainnel rukkolt elő. Idén viszont visszatért a Transformerekhez, ráadásul még a
főszereplőket is lecserélte: a színvonal azonban egyáltalán nem emelkedett…
A legnagyobb baj A kihalás
korával az, hogy teljes mértékben lerí róla, hogy egy összecsapott és ostoba,
pénzhajhász folytatás. Ismét kapunk emberi főhőst, ezúttal a hobbi feltaláló,
Cade személyében, aki a lányát szeretné eltartani, ám élete
fenekestül felfordul, amikor megtalálja az autobotok vezérét: Optimust. A
bonyodalmakat fokozza, hogy a Transformereket üldözik és egy Vesztegzár nevezetű
fanatikus mindegyiket be akarja gyűjteni.
A történet sekélyes, inkoherens és
nincs funkciója, a lényeg úgyis a romboláson van. Az újabb probléma is itt
köszön be: hiába a sok akció, az emberi szál túl nagy teret kap. Egy
Transformers filmben viszont a kutyát nem érdekli a faék egyszerűségű hős,
ennek a mozinak arról kéne szólnia, hogy hatalmas robotok püfölik egymást.
Ehelyett nevetséges dialógusokat, fárasztó poénokat és szánalmas ömlengéseket
hallunk, miközben Cade és kis csapata tökéletes sminkkel túlél bárminemű
zuhanást, ütközést vagy épp robbanást. Ebben a franchise-ban a gépek mindig is
sokkal kidolgozottabb jellemmel bírtak, mint az emberek. Az új részben sincs ez
másképp, noha nagyon is hiányoznak a korábbi epizódok ismert karakterei. No, de
térjünk ki Bay művének lényegére, az akciókra. Van belőlük dögivel és a filmre
vizualitás terén nem lehet panasz. Még mindig el tudja kapni az embert a
Transformers hangulat, amikor látja, hogy komplett városok dőlnek romba,
miközben több tucat óriásrobot csépeli egymást. A gond csak az, hogy ez a bizonyos
atmoszféra a negyedik alkalommal már nem olyan erős, hogy feledtesse a
cselekmény és a forgatókönyv ordító hibáit.
Mark Wahlberg hősködik, Nicola
Peltz minden jelenetben megvillantja a hosszú lábait és folyamatosan
idegesítően vinnyog, de lényegében Stanley Tucci kivételével minden emberi
szereplőt legszívesebben felrúgtam volna.
Sajnos hiába az új szereplőgárda,
az új helyszínek és az új történet, A kihalás kora egy teljesen felesleges
folytatás. Az emberi szál érdektelen, a párbeszédek röhejesek („most elkaplak”
„az arcom a parancs”), a majd három órás játékidő indokolatlanul hosszú és az
egész film egy kicseszett nagy reklám, amiben autókat, fehérneműket és egyéb
termékeket promóznak. A címszereplők valamelyest javítanak az összképen, hisz
nagyvásznon jó nézni ezeket a teremtményeket, de valahogy négy rész után
elveszett a varázsuk. Pedig mérget vennék rá, hogy lesz még folytatás…
Összegzés:
Színészek: 10/5
Zene: 10/6
Kategórián belül: 10/4
Végítélet: 48%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése