Blue Ruin
Bosszúfilmekből sosem elég. Ez
egy olyan műfaj, ami a végtelen egyszerűsége ellenére is rendre meg tud újulni.
Persze ismerjük a sablonos zs kategóriás változatukat is, de néha jön egy-egy
olyan gyöngyszem, mint a Blue Ruin!
Amióta Dwight szüleit megölték, ő
egy rozsdás autóban éli mindennapjait. Néha betör egy házba, hogy fürdőt
vegyen, de nem árt a légynek sem, magányosan elvan. Egy nap olyan információt
kap, hogy szülei gyilkosát kiengedik a börtönből. Dwight innentől kezdve
bosszút akar, és nem vesztegeti az idejét.
A történet egyszerű, olyan,
amilyennek a bosszúfilmeket ismerjük. Megvan a kellő motiváció, a személyes
ügy, ami mindenkiből vérengző vadállatot csinál. Ez alól Dwight sem kivétel, minden
másban azonban igen. Hősünk egy kissé szerencsétlen. Nem mesterlövész, nem
halhatatlan, de még csak fizikálisan sincs felkészülve az erőszakra. Ellenben
egyáltalán nem ostoba, használja az eszét, de ez adott esetben még kevés.
Céltudatos és minden követ megmozgat annak érdekében, hogy véghezvigye, amit
elkezdett. A halk-szavú, kissé esetlen főszereplő lehet, hogy sokaknak
unszimpatikus lesz, pedig a Blue Ruin pont tőle lesz igazán emberi film.
Ugyanis Dwight nem az a klasszikus hős alkat, leginkább egy fásult irodai
munkás ugrik be róla (persze szakáll nélkül).
Filmünk nem csak ezen a
téren üt el a zsáner alapjaitól. Maga a konkrét bosszú már a mű első felében
megtörténik, mi pedig csak hebegünk, hogy mi lesz ezek után? Nos, szembenézünk
a következményekkel. Az erőszak erőszakot szül, a bosszú pedig bosszút
eredményez, ez pedig végigkíséri a cselekményt. A másfél órás játékidő kicsit
talán lassú, de egyáltalán nem unalmas, sőt piszkosul feszült és izgalmas tud
lenni. Gondolok itt azokra a jelenetekre, amikor Dwight várja, hogy rajtaüssön
a bosszúszomjas Cleland família.
A Blue Ruin igazi erejét a
realizmusa adja. Apróbb hibái akadnak, mégis odafigyel a részletekre, az ember
pedig ember, hibákkal, érzelmekkel. Ezt remekül szemlélteti, Dwight rögtönzött
műtéte saját magán, de kiváló az a jelenet is, amikor Clelandék hallgatják az
üzenetet, hősünk pedig a gyilkosságon dilemmázik. A zárás kikövetkeztethető,
mégis erőteljes, nyers és olyan, amilyennek lennie kell!
Mellékalakok természetesen
vannak, de Macon Blair viszi a hátán a filmet, ráadásul meglepően jól. Az
érzelmek jól kijönnek, a gesztusai pedig hihetők.
Nem számítottam rossz filmre, a
Bule Ruin azonban felülmúlta az elvárásaimat. Borzasztó hangulatos, kemény és
nyers alkotás, ami nem újítja meg a zsánert, de friss vért pumpál bele!
Nincsenek manírok, nagyjelenetek és robbanások, de pont ettől a
visszafogottságtól lesz ennyire erős a film és ezért ad egy igen izmos
gyomrost! A műfaj szerelmeseinek kötelező, de minden filmkedvelőnek látnia
kell, hogy az ehhez hasonló ütős mozik ne vesszenek feledésbe!
Összegzés:
Színészek: 10/7,5
Zene: 10/8
Kategórián belül: 10/8,5
Végítélet: 80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése