A nimfomániás - 1. rész
- Mi ellen lázadtatok?
- A szerelem ellen.
A nimfomániás kapcsán sok dologra
lehetett számítani és már a bemutató előtt nagy vihart kavart a film. Egyfelől
Lars von Trier életmű összegzésére lehetett számítani, ami garantáltan egy
botrányfilm képében manifesztálódik. Aztán jöttek a hírek, hogy a kész művet
erőteljesen megvágták. Ez már csak azért is röhejesnek hangzik, mert aki ismeri
Trier munkásságát, az tudja, hogy mivel kell számolnia. Senki nem fog megijedni
pár álló faroktól a mai világban, a prűd emberek pedig alapjáraton nem néznek
meg egy Nimfomániás című filmet. A vágás azonban szerencsére nem tette tönkre a
kész filmet!
A történet főszereplője Joe, akit
összeverve talál az utcán egy Seligman nevű férfi. Hazaviszi és ápolja, a nő
pedig elkezdi mesélni neki az életét. El akarja mondani, hogy mennyire rossz
ember ő, Seligman azonban nem így látja.
A nimfomániás szegmensekre van
osztva. A film első része öt szegmensből áll és Joe fiatalkorára fókuszál. Nem
tér ki arra miként lett a lány ilyen, egyszerűen csak ez van. A történetben
rengeteg a Triertől megszokott szimbólum. Konkrétan az egész szexualitást a
horgászattal fűzi egybe, aminek túl sok értelme nincs, mégis érdekes, abszurd
és kissé vicces, ahogy Seligman folyton párhuzamot von a szex és a horgászat
közt. A cselekmény másik különlegessége, az itt-ott felvillanó apróságok.
Gondolok itt arra, hogy Joe elmeséli miért utálja a 3-as, és az 5-ös számot,
vagy akár Cantus Firmus bemutatására. Ezeket van aki kifogásolja, de szerintem
kifejezetten változatosabbá tették a történetet!
És ha már a változatosságnál
járunk, a szegmensek központi témája hiába a szex, itt nem csak egyszerű
„művészpornóról” van szó. Erre a legjobb példa Mrs. H elképesztően groteszk
színjátéka, ami egyszerre nevetséges és félelmetes. Piszkosul illik a filmbe,
igazi Trier mozzanat. Aztán ott van a Delirium epizód, ami egyértelműen a film
leggyengébb pontja és itt lehet legjobban érezni, hogy a művet erősen
megvágták. Joe és az apja kapcsolata túlságosan felszínes, nincs kibontva,
ráadásul ez a szál indokolatlanul hosszú, mégis semmilyen és unalmas. Az
valamilyen szinten világossá válik, hogy az apa halála után Joe érzelmileg
megtörik, de túl steril és üres ahhoz, hogy ez rendesen kirajzolódjon. A zárás
pedig hirtelen érkezik, de tökéletes ütemben (nem) zárja le az addig látottakat
és felkészít minket az ezek után következőkre.
A színészi garmadára nem lehet
panasz, Stacy Martin szemérmetlenül megmutat mindent, de nem csak emiatt alakít
remekül. Charlotte Gainsbourg és Stellan Skarsgard is jók, Uma Thurman
zseniális és még Shia LaBeouf-öt sem akartam (annyira) pofán verni.
Azt hiszem a fentiekből kiderült,
hogy A nimfomániás erősen rétegfilm. Aki a szex miatt akarja megnézni az inkább
nézzen pornót, mert Trier filmje nem merül ki ennyiben. Tény, hogy sok a szex
és akadnak keményebb jelenetek, de felesleges álszenteskedni, semmi olyan nem
történik a vásznon, amit ne láttunk volna már. Ezek mellett a cselekmény szépen
fel van építve és bár lehet érezni, hogy a film meg van kurtítva, a
változatosságra nem lehet panasz. Joe története pedig a témájából kinőve is
rengeteg érdekességet tartalmaz, amik után várom a komorabbnak ígérkező
folytatást! (a kritika holnap érkezik)
Összegzés:
Színészek: 10/7,5
Zene: 10/8
Kategórián belül: 10/7,5
Végítélet: 75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése