A 9. század
(9 rota)
„A történelemben ezidáig soha
senki nem tudta legyőzni Afganisztánt!”
Az afgán-orosz háború 1989-ben
ért véget tíz évnyi vérontás után. A 9. század története egy évvel a szovjet
csapatok kivonulása előtt veszi kezdetét. Egy maroknyi szibériai fiatal sorsát
követjük nyomon, akik a kiképzőtábortól kezdve egészen az afgán hegyekig együtt
küzdöttek a hazájukért, mint utólag kiderült, teljesen feleslegesen.
Az orosz filmesek előszeretettel
használják fel a háborús emlékeket, hogy fényezzék egy picit magukat. A 9.
század viszont azért érdekes, mert a szovjetek ezúttal nem a győztes felet
képviselték. Épp ezért a háborús filmeknek nem a magasztos, patrióta és
dicsfényes rétegét képezik, hanem azt, ami a vérontás indokolatlanságát és
feleslegességét hivatott szemléltetni. A zsáner sablonjai megvannak. Kapunk
kegyetlen kiképzőtisztet, kemény felkészülést, hősi halált, önfeláldozást. A
karakterek is szépen feloszthatók társadalmi rétegek szerint: van gazdag
művész, szegénynegyedből érkezett és átlagpolgár is. Személyiségük szélsőséges
és szintén sémákra épül, de ez itt egyáltalán nem zavaró. Embernek érezzük
őket, hibákkal és erényekkel, akiket lehet szeretni és gyűlölni, a harctéren
azonban nincsenek társadalmi különbségek.
A cselekmény első fele a
kiképzőtáborban zajlik, leginkább az Acéllövedékre hajazva, de A 9. század
azért igyekszik elkerülni a pofátlan nyúlást. A film felétől aztán utazunk afgán
földre, de bevallom őszintén a kiképzés valahogy jobban magával ragadott. Szó
nincs arról, hogy unalmas lenne a film, a majd 140 perc végig leköt és
eseménydús, egyszerűen csak itt-ott repetitívnek hatott a cselekmény. Akciók
terén sem vagyunk túlzottan eleresztve, a film mégis eléri, hogy ne
kalandozzunk el. Aztán az utolsó 20 percben jön a sokkhatás és elszabadul a
pokol. Hidegzuhanyként ér minket a végső csatajelenet, ami annyira intenzív,
izgalmas és kemény lett, hogy köpni-nyelni nincs időnk!
A színészek piszok jók, külön
kiemelném, hogy a filmnek nincs főszereplője, inkább csak főbb szereplők, de
mindenki kitesz magáért és hozza, amit ebben a műfajban kell!
A 9. század a modern orosz
háborús filmek egyik legjobbja, ez vitán felül áll, sőt nyugati társainak is
tud néhány új dolgot mutatni. Tény, hogy felhasználja a zsáner sablonjait és
olykor a teátrális jelzőt is rá lehet sütni. Ennek ellenére végig leköti az
embert, főleg a remek karakterek, a változatos (csak néhol repetitív)
cselekmény és az ütős tűzharcok miatt. Aki unja az amerikai frontot, nyugodtan
tegyen egy kitérőt a 9. századdal, nem fogja megbánni!
Összegzés:
Színészek: 10/7,5
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/8
Végítélet: 75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése