Blue Jasmine
Woody Allen az elmúlt néhány
évben inkább a könnyedebb és romantikusabb témákat preferálta, amikből nem
hiányzott egy kis városnézés sem. Legutoljára talán a Match Point-nál vette
ennyire komolyra és lélekbúvárra a figurát, de ez akkor és most sem sült el
rosszul!
Jasmine a férjével Hallel él
luxus körülmények közt. A nő semmit nem csinál egész nap, élvezi, hogy
ajándékokkal halmozzák el, a legnagyobb gondja, pedig, hogy egyszerre kell
pilates és jóga órákra járnia. Aztán beüt a ménkű, Hal börtönbe kerül csalás
miatt, Jasmine-nak pedig semmije sem marad, így odaköltözik a húgához. Meg kell
tanulnia dolgozni és belekóstolni egy átlagember életébe, de a vér persze nem
válik vízzé.
A cselekmény két párhuzamos
szálon zajlik, de Allen ezzel nem zavarja össze a nézőt. Egyszerre mutatja be a
címszereplő régi és új életét, amiből kiválóan lejön, hogy miken is ment ő
keresztül, valamint min kell változtatnia ahhoz, hogy be tudjon illeszkedni. A
film lényegében azon áll vagy bukik, hogy milyen a főhős! Nos, egy idegesítő
sznob ribanc, akit a saját Vuitton táskájával vernénk agyon. Arrogáns, lenéző
mindenkivel, végtelenül önző és a biztos financiális háttér érdekében bármire
képes. Ha viszont nincs pénzed, lehetsz te maga Adonisz, ő akkor sem néz rád. A
kérdés az, hogy meg tudunk-e kedvelni egy ennyire unszimpatikus hősnőt? A
válasz pedig egyértelműen nem, de szánjuk, mert a viselkedésére nincs jobb szó.
Nem akarjuk a vesztét, de a javát sem, azt akarjuk, hogy tanuljon az élet által
kapott leckéből, hátha képes más emberré válni, de sajnos csalódnunk kell, Jasmine egyre inkább esik szét.
Magában
beszél, dührohamai vannak, egyfolytában stresszel és önmagát sajnáltatja. Az ő
szöges ellentéte a húga, Ginger, aki igazi üde színfolt a filmben. Kettejük
élete is olyan párhuzamos hullámvasúton fut végig, ahogy azt csak Allen tudja
megírni. Gondolok itt az egyszer nekem jó, másszor neked részre, hogy aztán
kilyukadjunk egy olyan állapotban, amiből csak az egyikük léphet ki győztesen.
Cate Blanchett zseniális, mint
mindig, ezt a karaktert, ennyire odaadóan nem sokan tudják hozni, de ő képes rá,
Oscart neki! Sally Hawkins egy tünemény a maga módján, és teljesen korrekt az
alakítása, de Blanchett mindenkit lealáz. Férfi fronton egyértelműen Bobby
Cannavalét kell kiemelni!
Lehangoló film a Blue Jasmine, de
Allen megint egy olyan remekül megírt karaktert álmodott vászonra, ami nagyon
ritkán fordul elő. Szélsőséges, mégis autentikus és hihető, sőt nagyon sok
hozzá hasonló ember bóklászik az utcákon. Azonosulni nem nagyon tudunk vele, kedvelni
pláne nem lehet, szánni annál inkább. Az ő története pedig intő példa lehet
sokaknak, mert ez a szép virág bizony villámgyorsan elhervad, ha nem öntözik
meg.
Összegzés:
Színészek: 10/8
Zene: 10/7
Kategórián belül: 10/8
Végítélet: 77%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése