Időről időre kritika

Időről időre

Továbbra sem vagyok oda a romantikus limonádékért, mind egytől egyig ugyanazt a történetet mesélik el, csak másképp. Aztán néha belebotlunk egy-egy gyöngyszembe, mint amilyen az Időről időre is.

Tim 21 évesen apja segítségével rájön, hogy képes az időutazásra. Persze nem tudja „megölni Hitler, vagy megdugni szép Helénát”, de a saját életét képes befolyásolni. Ő pedig ezt ki is használja és elsősorban az a célja, hogy megtalálja a szerelmet. Ez azonban nem annyira egyszerű. 

A történet egyszerű és zseniális. Ki ne gondolt volna rá (nemtől függetlenül), hogy mi lenne, ha egy-egy dolgot megváltoztathatnánk az életünkben? Többet közt a szerelemben is. Úgy találkozni valakivel, hogy tökéletes legyen, ne rontsam el a "szövegem", többször átélni néhány érzéki pillanatot és így tovább. Tim narrációjával biztosít minket, hogy őt mindig is a szerelem érdekelte a legjobban. Itt pedig megijesztett a film. Azt hittem keresgélni fogja a csajokat, vicces helyzetekbe keveredik, aztán megtalálja az igazit és mindenki happy. Persze ez is tényező, de az Időről időre egyszerre szól a szerelemről, a családról, a munkáról, szórakozásról, azaz magáról az életről! 

A film első fele egy poénos kis laza felvezetés ahhoz, ami a későbbiekben jön. Itt ismerjük meg Timet, a képességét és hogy mi mindenre is jó az időutazás, illetve kiknek tud segíteni vele. Ezek a jelenetek roppant szórakoztatók, az első óra elrepül, mi pedig nevetünk, kínosan érezzük magunkat és drukkolunk a néha kissé esetlen főhősnek. Aztán átcsapunk családi drámába, kényes döntéseken kell átesnünk, valamint mérlegelünk, hogy melyik út éri meg jobban? Ez a szál is remekül kivitelezett, érzelmes, nagyon is hat az emberre, ráadásul mi nézők is gyakran válaszút elé állunk, hogy „na ezt én visszapörgetném”. Én mondjuk nem hagytam volna faképnél Margot Robbie-t egy Rachel McAdams kedvéért, de ezt betudom az én defektemnek.

Érdekes még az Időről időre mondandója, amit Tim összegez egy monológban. Azaz az élet lényege, hogy úgy kell megtanulnunk azt élvezni, mintha nekünk is megadatott volna az időutazás képessége. Effektíve éljünk úgy, hogy ne legyen rá szükségünk, ami persze naiv és hiú ábránd, de mindenképp sok lelki erőt ad, miután legördült a stáblista.

Domhnall Gleeson szerethető, lényegében hozza a műfaj által előírt kötelező köröket. Rachel McAdams aranyos, meg cuki, de képtelen magát megkedveltetni velem, túlságosan is zsánerszínész és ugyanazt játssza mindig. Bill Nighy szenzációs, de Tom Hollandert is ki kell emelnem, a poénjai nagyon kellettek a filmbe! 

Annak ellenére, hogy az utolsó harmad kissé túlnyújtott, giccses és szájbarágós, az Időről időre egy olyan romantikus film, ami többről szól, minthogy megtaláld az igazit. Az érdekes sztori, a különc karakterek, a poénok és a remekül összetett cselekmény pedig olyan tényezők, amik azok számára is élvezetessé teszik Richard Curtis művét, akik alapból ódzkodnak ettől a műfajtól. Úgyhogy nyomás és utazzunk egyet az időben!

Összegzés:

Színészek: 10/7,5

Zene: 10/8

Kategórián belül: 10/8

Végítélet: 78%