A.C.A.B. – Minden zsaru rohadék
A címben szereplő mozaikszó főleg
a futballhuligánok, anarchisták kedvenc jelmondata. A kifejezés és a hozzá
fűződő viszony, napjainkban egyre nagyobb teret nyer. Ez Olaszországban sincs
másképp, a rohamrendőrök pedig az első sorból tapasztalják meg milyen, amikor a
csőcselék haragos. Csakhogy arra kevesen jönnek rá, hogy mindkét oldalon
hús-vér emberek tartózkodnak!
Konkrét történetünk nincs, egy
realistának szánt sztorit kapunk, szám szerint négy rohamrendőr sorsát nyomon
követve. Mindnyájan más és más sztereotípiát erősítenek, ez már önmagában ront
a hitelességen, ellenben a filmnek nagyon is jót tesz. Cobra családként tekint
a munkatársaira és hajlamos a túlzott agresszióra, Negrot most hagyta el a
felesége, Mazinga 16 éves fia egy skinhead csapat tagja, Adriano pedig újonc,
aki hatalmat szeretne. Az ő szemükön keresztül tapasztaljuk meg, hogy mekkora
felelősséggel jár ez a hivatás, milyen döntéseket kell hozniuk és, hogy ők sem
feltétlenül támogatják a rendszert, amit szolgálnak.
Az A.C.A.B. megtekintése után
borzasztó vegyesek voltak az érzéseim. A film olyan témákat feszeget, mint a
bevándorlás, rasszizmus, rendszerellenesség, becsület. Egyik-másik korrektül ki
van bontva, de egyszerűen túl sok mindenről akar szólni, nagyon meg akarja
mondani, be akar inteni a rendszernek és provokatív elemeket használ, de ezek
vagy nem elég tökösek, vagy csak épp „mézesmadzagként” el vannak húzva az
orrunk előtt, hogy aztán többet ne is foglalkozzunk velük. Kicsit olyan érzésem
volt, hogy a film szépen bemutatta, hogy mekkora szar világot élünk, de nem
kezd vele semmit. Kicsit túlzottan is végletekbe gondolkodik.
Ami viszont mindenképp érdekes
nézőpont, hogy lényegében a rohamrendőröket egy kalap alá veszi a
futballhuligánokkal, fasisztákkal. Itt nem arra kell gondolni, hogy gonosznak,
romlottnak állítják be őket, sokkal inkább ugyanolyan hierarchiára épülő
családnak, mint a fent említett csoportokat. És igen, ők sem szentek! Teszik,
amit tenniük kell, de nem titkoltan élvezik, hogy a hatalommal bírnak és
betörhetik a koponyád, ha csúnyán nézel rájuk. Ezen kívül ők is emberek,
megvannak a problémáik, világnézetük, ez is csak egy hivatás, az már más
tészta, hogy mivel jár.
Említettem, hogy a film igyekszik
realista lenni. Azért csak igyekszik, mert bár többnyire sikerrel mozog ezen a
talajon, mégis sokszor beleesik a hatásvadászat hibájába. A legjobb példa erre
az utolsó jelenet, amikor több száz huligán ellen kiküldenek egy osztagnyi
rohamrendőrt, ami adott esetben 10-15 embert jelent. Ezt pedig ne mesélje be
nekem senki, hogy lehetséges, pláne a filmben látható körülmények között. A
zene kiváló, de szintén a populáris vonalon mozog (White Stripes, Pixies),
amivel semmi baj nincs, szimplán a nyers valóságtól mozdul el a popcorn
irányába.
Ettől függetlenül egyáltalán nem
rossz film az A.C.A.B., van mélysége, aktuális, nem csak Olaszországban
felbukkanó problémákra világít rá és egy olyan világot mutat be nem is rosszul,
amit eddig a filmvásznon csak kevés esetben láttunk. Nem egy klasszikus
zsarufilm és kicsit túl sokat akar, de a téma kedvelőinek egy próbát mindenképp
megér!
Összegzés:
Színészek: 10/7
Zene: 10/8
Kategórián belül: 10/6
Végítélet: 68%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése