Filmfreak blog

Torta
(Layer Cake)

Matthew Vaughn számára a Kick-Ass hozta meg az igazi hírnevet, hogy aztán idén az X-Men előzményfilmmel ismét képregényfilmet rendezhessen, a tőle megszokott magas színvonalon. Az első filmjét azonban elég kevesen ismerik, pedig nincs miért szégyenkeznie.

Mr. X drogban utazik. Van egy állandó kis csapata, akikben megbízik. Precíz, tud mértéket tartani, így a bajok is elkerülik. A csúcson van, ezért nem akarja azt a hibát elkövetni, hogy nem tud időben kiszállni. A lelépés sajnos mégis csak álom marad, mert egy túlbuzgó gengszter neki akarja lepasszolni a szerbektől lopott nagy mennyiségű ecstasy-t. Az üzletből nem lehet kiszállni, közben pedig a szerbek sem hagyják annyiban a dolgot és a londoni fejesek is keresztbe akarnak tenni X-nek és csapatának.

Hasonló szisztémájú drogügyletes, egyéb bonyodalmas sztorit láthattunk már párszor, mégsem lehet a Tortát sablonosnak vagy épp rókabőrnek nevezni. A történet nagyon komplex, összetett, olykor kapkodtam a fejem, hogy most akkor ki-kivel van, ezzel mi történt és így tovább. Nem zavarja össze (nagyon) a nézőt, a cselekmény viszont elképesztően tartalmas és eseménydús. Túl sokat nem akarok elárulni, mert erősen spoileres lenne, de mindenkit megnyugtatok, hogy bővelkedik a film fordulatokban, feszültségben és izgalomban.
Karaktereink változatosak, a gengsztersémáknak megfelelően a nagyszájútól kezdve a megfontolton át egészen az ellenszenves főnökig. X nem a bűnözők gyöngye, utálja a fegyvereket, nem erőszakos, ő egy egyszerű ám nagyon tehetséges üzletember, akinek az a hátárnya, hogy droggal bizniszel. A 100 perces játékidő egyáltalán nem lassú, ugyanakkor nem is kapkod. Tökéletes mértékben halad előre a cselekmény, bontakozik ki az összkép, hogy aztán minden összeálljon egy nagy egésszé. A Torta másik nagy erénye a hangulata. Magával ragad a londoni alvilág egy szeletkéje, ilyen elsöprő atmoszférát legutoljára Nicolas Winding Refn, Pusher filmjeiben éreztem, igaz ott egy csöppet komorabb volt az összkép. A Torta, ezáltal az elmúlt évek magasan legjobb „bűnözős” filmjei közt kap helyet, ezt azonban majdnem elcseszte egy amatőr hibával, ami nem más, mint a zárójelenet. Ha hatásos fordulatot akart Vaughn, akkor jelentem sikerült neki, ezzel annyi a probléma, hogy teljesen felesleges. Értem én, hogy valamilyen szinten ironikus akart lenni, de lerontja az addig felépített pátoszt, amit kiváltott belőlem.

Daniel Craig nem tartozik a kedvenc színészeim közé, de nem panaszkodom, jól alakította a rejtélyes X-et. Tom Hardy nem sok vizet zavar, de jó volt látni még szárnyát bontogató újoncként. George Harris, Colm Meany és Michael Gambon játékát érdemes még kiemelni, elvégre ők azok, akik maradandót alkotnak a képernyőn.

Hiába nem tetszett az epilógus, mégsem tudok túlzottan haragudni a Tortára. Remekül felépített történetet mesél el a londoni alvilágról. A hangulata zseniális, nyers, a cselekmény tartalmas és csavaros, tökéletesen érezni rajta az angol stílust. A műfaj kedvelőinek melegen ajánlom, nem fogják megbánni, Matthew Vaughn pedig bizonyította, ha eddig nem figyeltünk rá, most már tényleg ideje lenne!

Összegzés:

Színészek: 10/7,5
Zene: 10/8
Kategórián belül: 10/7,5

Végítélet: 76%