Top 10: Börtönfilmek
Legújabb
listám alanyai nem igényelnek túl nagy magyarázatot. A számomra
legkedvesebb börtönfilmeket ismerhetitek meg, az "elolvasomra"
kattintva. Természetesen jöhetnek a ti kedvenceitek is!
10: Ments meg Uram! (1995)
Nagyjából
a fele játszódik börtönben és nem is az elítéltről szól, hanem a bűnöst
megmenteni próbáló apácáról. Briliáns párbeszédek, kőkemény döntések és
egy olyan atmoszféra, ami a nézőt is bírává teszi. Mi is kénytelenek
vagyunk valakinek a pártját fogni, ami ebben az esetben bitang nehéz
dolog. Emberi, őszinte és magával ragadó film a Ments meg Uram! (csak
eredeti hanggal a szinkron förtelmes)
9: Pillangó (1973)
Pillangó
kisstílű bűnöző, ám rákennek egy gyilkosságot és életfogytiglani
börtönre ítélik az Ördögsziget nevű cseppet sem lakájos helyen. Hősünk
azonban mindenre elszánt és a szökését tervezi a fogság minden percében.
Szintén igen hatásos klasszikus, Steve McQueen és Dustin Hoffman
főszereplésével. Nem mellesleg remek tanmese a kitartásról. Ja és azt
mondtam már, hogy igaz történet?
8: Bilincs és mosoly (1967)
Luke
története nem éppen mindennapi. Egyszerű rongálás miatt kerül hűvösre,
hatalmas egyéniségével, féktelen életkedvével és szokatlan ötleteivel
viszont megszínesíti a rabok mindennapjait. Keserédes komédia, egy
teljesen más felfogásban készült börtönfilm, igazi unikum.
7: A nagy szökés (1963)
Újabb
Steve McQueen opusz. Igazi időtálló, monumentális alkotás, ami a majd
három órás játékidő ellenére is feszült és izgalmas. A brit és amerikai
rabok egy lágerben tengődnek és már az első perctől egy nagyszabású
szökési terven dolgoznak. Ritka szimpatikus karakterek, akikért érdemes
izgulni és az egész film már-már olyan hatást kelt, hogy a néző is részt
vesz az egész akcióban.
6: Szökés Alcatrazból (1979)
Újabb
szökés, újabb igaz történet. Három rabról szól, akik nem voltak restek
megszökni abból a börtönből, ahonnan nincs menekvés. Clint Eastwood
színészi karrierje csúcsán egy remekül felépített feszült és nyomasztó
börtönfilmben, aminek a legjobban közt a helye.
5: Amerikai História X (1998)
Sokáig
gondolkodtam, hogy egy rasszizmusközpontú film bekerüljön-e, de
képtelen voltam kihagyni, hisz a börtönben játszódó részek
elengedhetetlenek a film egésszé éréséhez. Kétlem, hogy bárkinek be kéne
mutatni, kultfilmről van szó. Edward Norton élete szerepében a neonáci
fiatalemberként. A börtönös részek egyszerre nyomasztóak (már a
fekete-fehér képi világ miatt is), kíméletlenek és egyben a film
legerősebb pontját is képezik. Ezért van itt!
4: Éhség (2008)
Újra
Steve McQueen és újra igaz történet. Persze ő nem az a McQueen, aki a
lista korábbi tagjaiban részt vett, hanem az új generáció egyik
legkarizmatikusabb rendezője. Bobby Sands éhségsztrájkjának története
egyszerre szívszaggató, erőszakos, brutális és mocskos. Remek dialógok
(főleg a 10 perces vágatlan beszéd a pappal), kíméletlen hangulat.
Egyértelműen az egyik legjobb börtönfilm.
3: Halálsoron (1999)
John
Coffey története Stephen King tollából, Frank Darabont rendezésében.
Remélem a Halálsoront sem kel bemutatnom senkinek, hisz ez a több mint 3
órás csoda, igazi remekmű. Megunhatatlan, változatos, remek
karakterekkel, szívszorító, érzelmes összképpel. „A szeretetüket
használta fel ellenük, és ez így megy minden nap, szerte az egész
világon.”
2: A próféta (2009)
Újabb
alkotás, ami a börtönélet egy jóval reálisabb, nyersebb és keményebb
oldalába enged betekintést. Malik sorsát követjük nyomon, hogy miként
lesz egyszerű csicskából neves gengszter. A gengszterfilmes listán már
méltattam, de okkal szerepel itt is ezen az előkelő helyen. Ritka
komplex és nyomasztó hangulatú francia mestermunka.
1: A remény rabjai (1994)
Remélem
nem leptem meg senkit. Stephen King és Frank Darabont első közös
munkája a filmtörténelem egyik legemberibb, legmagávalragadóbb műve.
Igazi lélekemelő dózis, tanulságos történettel, ami remekül lavírozik a
könnyedebb és a komorabb témák közt. A kitartás és az akaraterő meséje
ez, amihez a legkiválóbb környezetet a börtön szolgáltatja. Ezért a
Remény rabjai a győztes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése