Filmfreak blog

The Innkeepers

Valahogy nem kapott nagy figyelmet Ti West tavalyi horrorfilmje. Bár, ha jobban megnézzük, a srác legismertebb műve a Kabinláz 2, ami finoman szólva sem mestermű. Ennek ellenére érdekelt az Innkeepers, holott nem tűnt többnek a szokásos kísértet sztorinál. Lényegében ezzel nem is lőttem annyira mellé.

Claire és Luke egy olyan szálloda két utolsó alkalmazottja, ami a hét végén bezárja kapuit. Az utolsó néhány vendég még eltölthet itt néhány napot, de a hét végeztével nekik is menniük kell. Claire és Luke szentül meg van róla győződve, hogy szellem van a hotelben, mégpedig egy rég történt haláleset meg nem nyugvó lelke járja az épület szűk folyosóit. Hőseink hangokat hallanak, ezért megpróbálják megidézni a szellemet.

Az Innkeepers cselekménye 3 szegmensre és egy epilógusra van felosztva. Ennek túl sok értelme nem volt, különösebb funkciót nem lát el, de nem is zavaró. A 100 perces játékidő elég változatos, illetve ingadozó. Elég hamar belekezdünk a hangulatkeltésbe, de a film felénél a feszültség helyett sokkal inkább éreztem az unalmat. Szerencsére a végére megkapjuk amire vágyunk, csak kár, hogy ezt a tendenciát nem követi végig a film. A változatosságot nem véletlenül említettem meg, horrorfilmhez képest, tényleg sokszínű cselekménnyel van dolgunk. Konkrétan vígjátékokat megszégyenítő poénokat kapunk, gyakran meg is lepődtem milyen jól elkacarásztam az Innkeepersen. Ez köszönhető elsősorban annak, hogy a két karakter komplett idióta. Luke egy kocka, aki egész nap a laptop előtt senyved és igen sajátos világképpel rendelkezik, de Claire az igazi csemege. Amilyen bájos olyan buta. Befolyásolható, a logikát hírből sem ismeri és igen szerencsétlen, de ez tökéletes humorforrást biztosít nekünk.

Azért mégiscsak egy horrorfilmről van szó, nézzük, hogy állunk ezen a téren! Vérbő jelenetekre senki ne számítson, kvázi egy alkalommal használják a piros folyadékot, de ott gazdagon. Ijesztgetésekre már lehet számítani, bár ezek nem mindig érik el a céljukat. Ellenben egyes részek tobzódnak a karfaszorongató feszültségben, ami újabb jó pont a filmnek! A zárás szintén érdekes, mondhatni kiszámítható, de tetszett.

Egy problémám van a filmmel: nagyon furcsa és nem tudom hova tenni! Szépen lavírozik a poénok és a parás jelenetek közt, ezzel nincs baj. Az érdekességek ott kezdődnek, hogy a minimális dolgokon kívül semmi nem derül ki a szellemről, illetve hőseinkről. Annyit tudunk, hogy ez a jótét lélek egykoron meghalt és állítólag itt kísért. Claire pedig mindenáron kapcsolatba akar lépni vele. Minek? Ha pedig sikerült és majd összecsinálta magát, miért megy vissza ugyanarra a helyre, ha tudja, hogy veszélyes? Persze valahol ez is megmagyarázható azzal, hogy az ember szeret félni és hiába takarja el a szemét, mindig hagy egy kis rést, mert kíváncsi, hogy mégis mi történik? Szóval egyfelől érthető, de mégis illogikus.

Sara Paxton és Pat Harly érdekes párost alkotnak. Egy horrorban sosem a színészi játék az első, így itt sem célom szétboncolni a munkájukat. Amit kellett elvégezték, a közhelyes „tisztességes iparosmunka” jelzővel illetném mindkettejüket.

Olyan szintű kettősség van bennem az Innkeepers megtekintése után, amire már rég volt példa. Mert bármennyire is összeszedetlen és buta, hihetetlen bájos (már amennyire lehet) és az előforduló üresjáratok ellenére is szórakoztató. Nem mindennapi kísértethistóriával van dolgunk és készüljünk fel, hogy itt bizony lesz pár szemöldökfelvonásra okot biztosító elem. Valahogy nekem mégis tetszett. Szerethető és különc film ez, amihez nem mindennap van szerencsénk. Még ilyet!

Összegzés:

Színészek: 10/6

Zene: 10/7

Kategórián belül: 10/6,5

Végítélet: 64%