Filmfreak blog

Csatahajó

(Battleship)

Peter Berg elsősorban színész, másodsorban rendező. Ez utóbbi munkálatai során olyan műveket tett le az asztalra, mint az általam nemigen kedvelt Hancock, vagy a Királyság. Berg ezúttal Michael Bay babérjaira tört, avagy esztelen látványorgiát szállít nekünk egy olyan filmben, amit egy táblás játék inspirált. Már az első kedvcsinálóknál lemondtam arról, hogy a Csatahajó jó, vagy szórakoztató lehet. Titkon reménykedtem valamiben, de őszintén szólva az év egyik leggyengébb popcornmozijára lehetett számítani. Ilyenkor lehet a legpozitívabban csalódni!

Alex forrófejű életművész. Öntörvényű, semmit sem vesz komolyan. Bátyja, Stone unszolására belép a haditengerészethez, ám itt sem áll túl jól s szénája. Elcsavarja a kőkemény admirális egy szem leányának fejét, ráadásul erősen megkérdőjelezhető döntéseket hoz a tengeren is. Egy hadgyakorlat után tervezik elbocsájtani, azzal viszont senki nem számolt, hogy néhány földönkívüli meglátogatja bolygónkat nem éppen békés szándékkal. Mit ad Isten, az idegenek 5 hajójából 4 az óceánban landol, így megkezdődik az ütközet.

Történet konkrétan nem nagyon van, mint olvasható, illetve alibi formában van jelen, hogy táptalajt biztosítson a fennkölt pusztításnak. Divat párhuzamot vonni a Transformers filmek és a Csatahajó között. Ezt én kihagynám, illetve egy rövid útbaigazítást adnék az erre kíváncsiaknak. A Csatahajó lazán veri a TF legutóbbi két részét. Most pedig térjünk rá, hogy miért?

A két órás játékidő első negyedében kapunk némi jellemábrázolást, nem mintha olyan komplikált egyéniségekkel lenne tele a film, de nincs ezzel probléma. Ezen periódusban kapjuk a legjobb poénokat, úgyhogy gondoskodtak róla, hogy a néző egy percre sem unatkozzon. Innentől kezdve, a Csatahajó másfél órán keresztül kíméletlenül darál! Minimális átvezetők persze kellenek, de csak pár percre áll le a gépezet, hogy utána újult erővel dörögjenek az ágyuk és szaggassuk az óceán vizét. Tempó kipipálva.

Természetesen nem szabad agysebészi pontosságú dialógusokat és összetett cselekményt várni, és lehetett rá számítani, hogy igen buta filmmel lesz dolgunk. Ez az állítás pedig maradéktalanul igaznak bizonyul, borzasztóan sok helyen támadható mozival állunk szemben. Gondolok itt a szuperintelligens idegenek ordító ökörségeire, logikátlan döntéseire, a fizika nagyon messziről kerülésére, a sablonparádéra. Ízekre lehetne szedni a Csatahajót, mert kegyetlenül buta és sok hibája van. Mégsem teszem meg, az pedig nagy szó, hogy egy ehhez hasonló filmmel szemben elnéző legyen az ember. Mégis mi lehet ennek az oka? A Csatahajó képes arra, hogy abszolút kikapcsolja az agyat, ezt pedig azzal a végtelenül egyszerű módszerrel hajtja végre, miszerint veszettül szórakoztató! Egy percre nem néztem másfele, tökéletes mértékben vannak adagolva a poénok, akciódús, a látvány önmagáért beszél és a cselekmény szinte végig pörög. Ennél többet felesleges várni egy popcornmozitól.

Taylor Kitsch, John Carter után más karaktert formál meg, de a szerepköre ugyanaz: megmenteni a világot. Hozza amit kell, de semmi többet. Liam Neeson maximum húzónévként szerepel, mert 10 percnél többet nincs a vásznon, és akkor is a keményen nézésen kívül nincs különösebb dolga. Rihanna első filmszerepében villog, de legszívesebben elküldeném melegebb éghajlatra azt a castingost, aki kiválasztotta.

Buta, kiszámítható, sablonos, logikátlan. A zárás után mégis laza mosoly ült az arcomra, mert hihetetlen kellemeset csalódtam a Csatahajóban. Egyszerűen hozza azt, amit kell. Nem akarja megváltani a világot, nincs semmiféle mondanivalója, szimplán hihetetlenül szórakoztató! Berg pedig figyelt arra is, hogy legyen a filmben egy kis igazi Torpedó hangulat, ezért külön pacsi jár neki. Ezen kívül könnyen lehet, hogy megdöntötte Michael Bay, egy percre jutó robbanások rekordját a filmtörténelemben. Talált, süllyedt!

Összegzés:

Színészek: 10/6

Zene: 10/7,5

Kategórián belül: 10/7,5

Végítélet: 67%